"Tegnap este végre mindenki otthon volt. Nagyon sokat beszélgettünk, éjszakába nyúlóan. Jó volt hallgatni, ahogy áradoznak arról, hogy anyunak milyen jól megy az aurorkodás, apunak az üzlet, Katie mennyit kirándul, s hogy Andrew Londonban éldegél szerelmével, Lorával, s egy kicsit ritkán jár haza, meg a holnapi program is felhozódott... Kicsit furán éreztem magam, hogy eléggé el vagyok maradva, úgy látszott a folyamatos levelezésben sem tudtunk mindent átmesélni... Éjfél előtt fél órával, Andrew elindult másik otthonába, Lorához, s ezután minden lekerült az asztalról, anyu beindított egy varázslatot, mire az edények elkezdték mosni egymást, majd mindenki elfoglalta a szobáját. Én épp olvasni szerettem volna egy könyvet, ami itthon leledzett, de sose volt időm rá, ám Katie rám tört, s beszélgetni kezdtünk, nevettünk, s birkóztunk is...
***
Reggel amikor felébredtem, felkacagtam, gondolván, milyen jó is itthon... Aztán rendbe szedtem elgyötört arcomat, s miután ruhát kanyarítottam magamra csatlakoztam a reggelizőkhöz. Ittam egy kis turmixot, finom gyümölcsöset, s ettem cézársalátát és omlettet. Nem voltam segítségére anyunak a konyhába, hisz ő bűbájokkal mindent elintézett, így én úgy döntöttem repülök egy kicsit. Szerencsére, volt 2 újfajta seprűnk, amelynek legkülönlegesebb tudása az volt, hogy gazdáját, s ő magát is láthatatlanná teszi a MUGLIK számára! Katie kinyöszörögte, hogy ő is hadd jöjjön velem, így fogócskáztunk az erdőben, s elrepültünk egy közeli mugli város felett. Délután 3 órára hazaértünk, ahol anyu azzal állt elő: "Ideje pakolni!". "
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése