2010. november 13., szombat

2010. augusztus. 24., kedd

Egész nap alig bírtam koncentrálni, mindenen járt az agyam, csak a tanuláson nem.
Egész napom rohanással telt, mert ma különösen sok feladatom volt. Amint vége lett Asztrológia órámnak, heves léptekkel indultam a könyvtárba, ahol gyorsan lepakoltam és elkezdtem tanulni. Kissé ideges voltam, minél hamarabb készen akartam lenni. Délután 4 órára készen is lettem és indultam.
Felkaptam a kviddics talárom, a seprűm és heves léptekkel indultam a pályára. Nagyon izgultam, ám feleslegesen. Az edzés nagyon jól alakult és még meg is dicsértek páran, ám voltak akik rosszallóan nézték a teljesítményemet. Végül megegyeztünk az edzések időpontjában, vagyis hétfőn, csütörtökön és szombaton edzhetünk.
Boldogan, vigyorogva baktattam fel a hálónkba, leheveredtem az egyik kanapéra és elszundítottam. Diego ült a fekvőhelyem szélén. Amint megláttam boldogság öntött el. Elkoboztam a postás levelét, őt pedg Pihe táljához tereltem. Leheveredtem a tanulósarokba és olvastam a küldeményt:
Kedves Sue!
Az elmesélésed alpján, Cornelia bután viselkedett és talán a pofon nem volt épp a megfelelö válasz, de gondolom azóta nem bolygat, ugye!? Remélem, nem.
Nos, a rengetegi kihágásod érdekes és a részletek is érdekelnének, eme különös kiruccanásról. Amúgy valami nem hagyott nyugodni, hogy került oda Cathy?
Ahogy írtad, felém semmi nincsen, kivéve, hogy rátaláltak a rejtekünkre :(

Csókoltatlak!

Azonnal megírtam a válaszom:
Kedves Zack!
Örülök a gyors válaszodnak! Sajnálom a bunkereteket, de ugye nem történt semmi?
Az éjszakai kalandunk igazán érdekes és izgalmas volt, de lehetetlen szavakba ölteni. Talán majd ha találkozunk (nagyon várom már), megpróbálom elmesélni. Ja, s Cathy úgy került oda, hogy magammal vittem, mivel épp találkozónk volt. De nyugi semmi baja! És erről csiittt!!

Puszil; Sue
Amint útnak indítottam volna Pihét újabb dolog jutott eszembe: Alice néni névnapja. Előkaptam hát a becsomagolt ajándékát, ami egy karperec volt, s egy cetlit mellékeltem:
Névnapodra, Alice néni! Szeretlek, sok boldogságot!

Sue
Egy kicsit olvastam a Démoni szerelem című könyvet, amelyben a kerek 1000 oldalból már elértem a 783-at, amikor csörgött az órám és a lapjára ez került ki a számok helyére: Indulás! Várnak a csajok! 11 óra van!
Felpattantam és újra teli pakoltam a táskám, mint 20.-a estéjén, csak most sokkal több mindent raktam bele, amiben tuti biztos voltam: hogy ezek mind el fognak fogyni. Liliennel elindultunk az SVK tanterem felé, s majdnem lebuktunk Vic előtt, de kihúztuk egymást a slamasztikából.
Ez volt az év eleji megbeszélés második pontja, s élvezettel hajtottuk végre a magunk által kreállt feladatot: bajkeverést.
Minden tanterembe belopóztunk és ragacskákat, festékes vödröket, gyorskötözőket, rémport stb. helyeztünk ki, hogy másnap tökéletes legyen a káosz. Nagyokat vihogtunk, amint elképzeltük az arcokat, akik valamelyik játékszerünk rabjává válnak, s csak hajnali 3kor végeztünk, amikor már Vic aludt és reggel kérdőn nézett rám és Lilienre.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Sue naplója © 2010

Blogger Templates by Splashy Templates