Nos, az egész nap jól telt hisz SVKval kezdtem, Repüléstannal zártam, de ezek között ott voltak a plusz órák, amiket egyszerűen imádok.
A mai napom, vagyis a délutánom eléggé töménynek ígérkezett, így egy szendviccsel elvonultam tanulni, a háló tanulósarkába.
Még be sem fejeztem a tanulást, avagy épp csak belekezdtem, amikor délután 3 órakor jelzett a vekkerem: Kviddics, kviddics!
Gyorsan összekaptam magam és rohantam a pályára kviddicstalárban, kezemben a seprűmmel. Az edzés kitűnően sikeredett, próbáltam mindent beleadni, játszottunk próbameccset is, s a kezem egy kicsit megsérült, de ügyet sem vetettem rá, inkább kipirult arccal felkullogtam a klubhelyiségbe.
Volt egy kis időm, a következő program előtt és ezt tanulással akartam eltölteni, s csak egy kicsi megzavarást kaptam, aminek nagyon- nagyon örültem.
Victoriával beszélgettünk a szombati boszorkánnyal és ő olyat mondott amitől úgy éreztem, a fellegekben járok: főszerkesztő- helyettes kinevezést említett, ám azt is hozzátette, hogy egyesztetnie kell még erről a professzorokkal.
Együtt mentünk vacsorázni, s folyamatosan kérdezgettem, s az sem szomorított el, hogy az állás még nem biztos. Nagyon felvidított, hisz ezt az elismerést a saját erőmből vívtam ki, amire nagyon is büszke voltam.
Úgy döntöttem, amint felértem a klubhelyiségbe, írok Zacknek, ám előbbre helyeztem a tanulást és végül akkor eszméltem fel, amikor 9 órakkor az órámra pillantottam. Indulnom kellett és mivel Vicky és én együtt tanultunk, nehézkesen azzal vágtam ki magam, hogy lemegyek a klubhelyiségbe.
Le is mentem, de onnan indultam tovább, s találkoztunk a lányokkal a Mágiatöri tanteremnél. Az e hónapi 3. nagy feladat az volt, hogy egy nagyon- nagyon bevállalós feladatot kell elvégeznünk. Én nagyon izgultam, hiszen maga a gondolat is émelyítő volt. A 3 lány azt találta ki, hogy a legnagyobb ellenségemnek kell puszit adnom.
Nem fűlött hozzá a fogam, de nem akartam nyávogni, ám a legnagyobb ellenség kicsalogatása nem volt egyszerű, s Cornelia fel is dobott engem az egyik járőröző professzornál...
A mai napom, vagyis a délutánom eléggé töménynek ígérkezett, így egy szendviccsel elvonultam tanulni, a háló tanulósarkába.
Még be sem fejeztem a tanulást, avagy épp csak belekezdtem, amikor délután 3 órakor jelzett a vekkerem: Kviddics, kviddics!
Gyorsan összekaptam magam és rohantam a pályára kviddicstalárban, kezemben a seprűmmel. Az edzés kitűnően sikeredett, próbáltam mindent beleadni, játszottunk próbameccset is, s a kezem egy kicsit megsérült, de ügyet sem vetettem rá, inkább kipirult arccal felkullogtam a klubhelyiségbe.
Volt egy kis időm, a következő program előtt és ezt tanulással akartam eltölteni, s csak egy kicsi megzavarást kaptam, aminek nagyon- nagyon örültem.
Victoriával beszélgettünk a szombati boszorkánnyal és ő olyat mondott amitől úgy éreztem, a fellegekben járok: főszerkesztő- helyettes kinevezést említett, ám azt is hozzátette, hogy egyesztetnie kell még erről a professzorokkal.
Együtt mentünk vacsorázni, s folyamatosan kérdezgettem, s az sem szomorított el, hogy az állás még nem biztos. Nagyon felvidított, hisz ezt az elismerést a saját erőmből vívtam ki, amire nagyon is büszke voltam.
Úgy döntöttem, amint felértem a klubhelyiségbe, írok Zacknek, ám előbbre helyeztem a tanulást és végül akkor eszméltem fel, amikor 9 órakkor az órámra pillantottam. Indulnom kellett és mivel Vicky és én együtt tanultunk, nehézkesen azzal vágtam ki magam, hogy lemegyek a klubhelyiségbe.
Le is mentem, de onnan indultam tovább, s találkoztunk a lányokkal a Mágiatöri tanteremnél. Az e hónapi 3. nagy feladat az volt, hogy egy nagyon- nagyon bevállalós feladatot kell elvégeznünk. Én nagyon izgultam, hiszen maga a gondolat is émelyítő volt. A 3 lány azt találta ki, hogy a legnagyobb ellenségemnek kell puszit adnom.
Nem fűlött hozzá a fogam, de nem akartam nyávogni, ám a legnagyobb ellenség kicsalogatása nem volt egyszerű, s Cornelia fel is dobott engem az egyik járőröző professzornál...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése