" Hozzákezdtem korán reggel magolni, eléggé unalmas volt. Lemásztam reggelizni a Nagyterembe, s olyan voltam a nevetgélő diákok között, mint egy kiütött béka. Miután teletömtem magam újra hozzáfogtam a tanuláshoz. Szinte egész nap ez ment, s én már éreztem, hogy nemsokára végzek, de mégis testem megfeszült, s az agyam sem akart tovább járni. Utolsó erőmből elolvastam az utolsó jegyzeteket, s kimentem az parkba, sétálni. Már hat óra volt, én pedig olyan elnyűtt, mint még soha. Egy egész napot végig tanultam, s ez kissé kimerített. A friss levegő jó hatással volt rám, még kocogtam is. Lementem a kviddics pályáig. Szerencsémre már nem volt olyan rossz idő mint tegnap, de fullasztó meleg sem volt. Miután a vacsorán is túl estem, első dolgom volt mélyen elaludni a kanépén, Vic úgy ébresztett fel, hogy "Nem kényelmesebb-e az ágyban?"- s én hallgattam rá. "
dátum:
8:05
2010. november 12., péntek
2010. július. 24., szombat
Bejegyezte: -
Susan Jessica Gartner
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése