" Még tegnap, késő délután, kaptunk a klubhelyiségbe egy halom papírt helyeztek el évfolyamonként. Mindenki felé szállingózott egy, íme az enyém:
(Nagyításért kattints a képekre!)
Örültem is és szomorú is voltam, mivel múlt évben nem volt ennyi vizsga, de hát én vettem fel ennyi tantárgyat...
***
Reggel álmosan ébredtem mégis oly ideges voltam, hogy a reggelit is csak úgy nagyon lassan tudtam bekanalazni. A gyomrom görcsbe rándult, talán attól, hogy most sokkal több mindenből kellett megfelelnem. Előkaptam a nyalókámat, s a reggeli végéig jól elnyam- nyogtam majd pálcám hegyét az első vizsgaórára helyeztem, s a pergamen felpattant az asztalról, s én követtem őt. Könnyű volt vele tempót tartani, csak úgy cikázott a levegőben, de felvette az én menetelési ritmusom.
Próbáltam magamon erőt venni, lenyugtatni az idegem, de nem igazán sikerült. Bűbájtanon elénk toltak egy papírt, amelyen a bűbájokat kellett jellemezni, bemutatni, amit csak tudtunk hozzáfűzni. Vagy kaptunk egy leírást és abból ki kellett találni melyik bűbájról van szó. Kezdtem kicsit megnyugodni. Előhúztam egy Facsaró cukorkát, s úgy folytattam az utamat Gyógynövénytanra, Repüléstanra, Bájitaltanra, SVKra és végül Mágiatörire. Nem részletezném, hiszen a vizsgák a gyerekek legrosszabb élményei, nem szeretnek róluk beszélni, vagy az én esetemben írni.
Amint végeztem megrohamoztam a Roxforti konyhát/ büfét, ahol a házimanóktól vásároltam egy tortaszeletet meg Varázslatos nyalókát. A kedvenc fám alá lekuporodtam és nyamnyogtam a habos édességet.
Különös módon, Berenice a fa másik oldalán ücsörgött, s észrevett, s heves beszélgetésbe kezdtünk a sikeres avagy sikertelen tételekről. Odaadtam neki a nyalókámat. Először elénkezett, de aztán ő is jóízően ízlelte az édességet. A továbbiakban nem volt kedvem otthagyni a lányt, tudtam, ha felmegyek, tanulnom kell, de úgy gondoltam, amit meg kellett tanulnom az már a buksimban van..."
Próbáltam magamon erőt venni, lenyugtatni az idegem, de nem igazán sikerült. Bűbájtanon elénk toltak egy papírt, amelyen a bűbájokat kellett jellemezni, bemutatni, amit csak tudtunk hozzáfűzni. Vagy kaptunk egy leírást és abból ki kellett találni melyik bűbájról van szó. Kezdtem kicsit megnyugodni. Előhúztam egy Facsaró cukorkát, s úgy folytattam az utamat Gyógynövénytanra, Repüléstanra, Bájitaltanra, SVKra és végül Mágiatörire. Nem részletezném, hiszen a vizsgák a gyerekek legrosszabb élményei, nem szeretnek róluk beszélni, vagy az én esetemben írni.
Amint végeztem megrohamoztam a Roxforti konyhát/ büfét, ahol a házimanóktól vásároltam egy tortaszeletet meg Varázslatos nyalókát. A kedvenc fám alá lekuporodtam és nyamnyogtam a habos édességet.
Különös módon, Berenice a fa másik oldalán ücsörgött, s észrevett, s heves beszélgetésbe kezdtünk a sikeres avagy sikertelen tételekről. Odaadtam neki a nyalókámat. Először elénkezett, de aztán ő is jóízően ízlelte az édességet. A továbbiakban nem volt kedvem otthagyni a lányt, tudtam, ha felmegyek, tanulnom kell, de úgy gondoltam, amit meg kellett tanulnom az már a buksimban van..."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése