" Ma reggel igazán boldog voltam. A tanuló sarkunk asztalán találtam három pergamentekercset, melyeknek szárnyuk ki- be húzódott, repülni is tudtak. Az enyémet azonnal magamhoz ragadtam:
Csodálatos volt olvasni az eredményeimet, s csak az zökkentett ki amikor egy kisebb papír esett ki a nagyobb, évzárói eredményeimből. Egy kisebb darabka papír volt:
Gyorsan átfuttattam a szememet rajta, s felfedeztem, mily nagy segítség ez az év végére. Örömöm határtalan volt, amit úgy ünnepeltem meg, hogy hálótársaimat kiszolgálva, finom habos süteményt fogyasztottunk el, s a tanévről, vizsgaeredményeinkről, sikereinkről, fájdalmainkról csevegtünk.
Miután ezt a tevékenységet abbahagytuk én rögtön pakolni kezdtem, mivel ezzel le voltam maradva. Az egész hálót mentesítettem a cókmókjaimtól: a fürdőt, a tanulósarkot, a gardróbszobát, s az ágyamat is bevetettem, segítve a házimanók munkáját. Aztán leszaladtam a könyvtárba, ám a határidő tegnap lejárt, a könyvek visszavitelével kapcsolatban, ezért kaptam is a fejemre, de azt gondoltam: "Örüljenek, hogy épp állapotban visszahoztam őket..." Aztán a bagolyházba sétáltam, ahonnan "elraboltam" a madaramat, Pihét, akit megetetve kalitkába zártam.
A délelőtt elrohant, s délután azon kaptam magam, hogy mindenben le vagyok maradva. Vagyis minden olyan gyorsan történik én pedig a régi, nyugodt tempómban járom a kastélyt. Talán ez a tevékenység hiányozni fog, talán a kastély, a tanulás, de legfőként a barátok. Miután felöltöttem a dísztalárom, s a csomagjaimat a kijelölt helyekre vittem, csatlakoztam a Tanévzáró estélyen üldögélő Caminusosokhoz, akikkel jókat csevegtem, s a finom ételt fogyasztottam. Hallottunk beszédeket, fontos információkat gyűjtöttünk be, de a legfontosabb, magasan a többi ház fölött teljesítve, megnyertük a házkupát!!!! Yeeeaaahhhh...
Képzelhetitek mennyire örültem, ám éjfélkor, tanárok és prefektusok intézkedései mellett elfoglaltuk helyünket az expressen, ahova én és minden első- másod éves csónakkal érkezett. Gyorsan kitulajdonítottam egy kabint, s szemöldököm megemelkedett, amikor észrevettem, a kézipoggyászom az ölemben csücsül. Sok pakolászás, kiabálás, szaladgálás, rémüldözés, visongás hangját elnyomta végre valami erősebb, zakatolás. Az az egy óra gyorsan elröppent, s hajnal 1-kor, már elhagytuk a várost."
Miután ezt a tevékenységet abbahagytuk én rögtön pakolni kezdtem, mivel ezzel le voltam maradva. Az egész hálót mentesítettem a cókmókjaimtól: a fürdőt, a tanulósarkot, a gardróbszobát, s az ágyamat is bevetettem, segítve a házimanók munkáját. Aztán leszaladtam a könyvtárba, ám a határidő tegnap lejárt, a könyvek visszavitelével kapcsolatban, ezért kaptam is a fejemre, de azt gondoltam: "Örüljenek, hogy épp állapotban visszahoztam őket..." Aztán a bagolyházba sétáltam, ahonnan "elraboltam" a madaramat, Pihét, akit megetetve kalitkába zártam.
A délelőtt elrohant, s délután azon kaptam magam, hogy mindenben le vagyok maradva. Vagyis minden olyan gyorsan történik én pedig a régi, nyugodt tempómban járom a kastélyt. Talán ez a tevékenység hiányozni fog, talán a kastély, a tanulás, de legfőként a barátok. Miután felöltöttem a dísztalárom, s a csomagjaimat a kijelölt helyekre vittem, csatlakoztam a Tanévzáró estélyen üldögélő Caminusosokhoz, akikkel jókat csevegtem, s a finom ételt fogyasztottam. Hallottunk beszédeket, fontos információkat gyűjtöttünk be, de a legfontosabb, magasan a többi ház fölött teljesítve, megnyertük a házkupát!!!! Yeeeaaahhhh...
Képzelhetitek mennyire örültem, ám éjfélkor, tanárok és prefektusok intézkedései mellett elfoglaltuk helyünket az expressen, ahova én és minden első- másod éves csónakkal érkezett. Gyorsan kitulajdonítottam egy kabint, s szemöldököm megemelkedett, amikor észrevettem, a kézipoggyászom az ölemben csücsül. Sok pakolászás, kiabálás, szaladgálás, rémüldözés, visongás hangját elnyomta végre valami erősebb, zakatolás. Az az egy óra gyorsan elröppent, s hajnal 1-kor, már elhagytuk a várost."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése