2010. november 13., szombat

2010. szeptember. 4.- 5., szombat és vasárnap

Mint minden nap ma is tanulással kezdtem a napot, próbáltam amilyen gyorsan csak tudtam, lerendezni ezt a dolgot és élvezni az életet. Hát ez nem pont így sikerült. Délután, a kviddicsedzés végétől 5 percnyire, eltalált egy gurkó, mivel Victoria nem volt meccsen, nagyobb esélye volt, de nem okolom érte, hisz ő Vanessát ápolta. Szóval 2 méterről leestem, lett pár törésem, zúzódásom, repedésem és még a levegőt is nehézkesen vettem. Amint beérkeztem a Gyengélkedőre, népes gyülekezet fogadott, mivel ők is betegett jelentettek. Míg Éva javasasszony megérkezett egy érdekes jelenet bontakozott ki, miközben próbáltam erőt venni fájó tagjaimon.
Amikor végre tudtam pihenni, jól kialudtam, magam, csak vacsorára ébredtem. találtam az ágyamnál édességet, meg leveleket, amelyeknek nagyon örültem.
Először is betegvacsorát kaptam, de a többi teremtársammal jót beszélgetve gyorsan elfogyasztottam és kaptam pár gyógyszer mivel sajgott mindenem, de ezt jobb nem megemlíteni.
Elolvastam a a leveleimet, amelyből kettőt emelek ki, a többiről tudni kell, hogy aggódó barátaim és kviddicstársaim jókívánságai.
Drága Susan!
Kaptunk egy levelet a Roxfortból, hogy benn vagy a gyengélkedőn! Ugyem rndbe jössz? Pontosan mi történt!? Jajj, mesélj, nagyon aggódunk érted!

Puszil; apa, anya és Katie

Édes tündérem!
Jól vagy? Anyukádék üzentek nekem! Hihetetlen mikre vagy képes!? Minden rendben, kell valami? De ott lennék most vele! Minél hamarabb írj!

Ölel; Zack


Egyenlőre csak annyit határoztam el, hogy pihenek és holnap válaszolok, addig is olvasgattam egy keveset.

***
Reggeli után egy kicsit rajzolgattam, s épp amikor hozzákezdtem a levelek megírásához, belépett valaki a gyengélkedőbe: George Willham. Rövid beszélgetést folytattunk:
- Szia! Jól Vagy?- kérdezte, miközben farmezsebébe dugta kezeit.
- Szia! Igen, azt hiszem- feleltem tétován, felhúzott szemöldökkel.
- Akkor jó- vigyorgott, de nem viszonztam, hanem pupilláim összeszűköltek és felé intéztem egy fogós kérdést, vagy inkább kitérőt.
- Nézd, ha azért jöttél, hogy Corneliát bosszantsd, el is mehetsz! Most nem vagyok olyan állapotban, hogy azzal a nyamvadt békával is foglalkozzak- heveskedtem.
Végül csak nem távozott, sőt, leüllt az ágyamra, hiába utaltam rá, hogy húzzon el. Végül csak- csak sikerült minden látogatót megpuhítani, megszeretgetni, majd elválni tőlük és megírtam a válaszleveleket:
Kedves anya, apa és hugi!
Aránylag jól vagyok! Két méterről lökött le egy gurkó a kviddicsedzésen, s eltörtem pár csontomat, szereztem monoklit, zúzódást, de szerintem holnapra már kiengednek innen! Nyugi még élek!

Puszil, Sue

Édes Zack!

Örülök, hogy aggódsz értem, de komoly bajom nem lett. Leestem kviddicsedzésen, egy gurkó jóvoltából 2 méterről, pár csontom eltört megrepedt, szereztem monoklit, meg pár zúzódást, de már jól vagyok! Olyan nyomasztó ez a téma! De legalább mesélj, feléd mi van?

Csókol, Jess
Ezek után pihét útnak eresztettem, egy picit rajzoltam, de inkább tanulásé volt a szerep, amelyhez eszközöket egy haverom hozott a hálóból. Küldtem egy saját készítésű Boldog névnapot! feliratos kártyát, Rowan bácsinak, s nemsokára konzultáltam a gyógyítómmal. A lényeg, hogy holnap reggel el mehetek innen, kezdem unni, hogy minden bajom van! Yupppííí...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Sue naplója © 2010

Blogger Templates by Splashy Templates