Hajnali 1 órakkor hagytam abba az olvasást, s így jó sokat haladtam. Nem voltam fáradt, s így reggelizni is időben érkeztem. Kiültem a kedvenc fám alá, s rajzolgattam, s nemsokára csatlakozott hozzám Berenice, akivel közösen alkottunk egy képet, s közben jókat nevettünk:
Beszélgettünk a nyári élményeinkről, a suliba való visszatérésről, egymásról, s ezek kapcsán mindenről, s közben jókat kacagtunk. Szerettem Niceban, azt a könnyedséget temperamentumot és vidámságot, amelyet jól osztott be, tudta, mikor kell komolyabbnak lenni, de igazából olyan jó volt vele lenni, a frissen nyírt, kellemes illatott árasztó pázsiton, miközben egymás szavába vágva beszélünk, s fel- felhahotázunk.Ebédelni is együtt mentünk, méghozzá átvándoroltam a Caminus asztaltól, a Solarisosakhoz. Nem csak én voltam így, sokszor megtörtént ez mással is és senki sem szólt egy szót sem ez ellen.
Délután már csak beszélgettünk, s én Sziszyt kényesztettem a fűben, vagy eldobósdit játszottunk, s ezekben a tevékenységekben Nice is részt vett. Jól éreztük magunkat, mígnem három közeledő alak el nem vette a kedvem, de mivel Nice nem sejtette kik azok mosolyogva figyelte a lányok érkezését. én tudtam kik ők: Cornelia Erisson és hű talpnyalói: Emma Degerstood, Rachele Smith.
- Ez a korcs nem bírja befogni a száját!?- kényeskedett Cornelia, aki általánosan a "Ki vagyok én!?" szindrómában szenvedett.
- Tudod, ez a fajtiszta spitz, nem korcs, de neked úgy látom ennyi agyad sincs, hogy ezt megállapítsd!? És különben be tudja, de nem kell neki, mert ilyeneknek mint ti, még kiharaphatná a bokáját is- dühödve egyenesedtem fel, a lányok pedig arébb húzódtak a kutyától, aki időközben csendbe maradt, Nice karjaiban.
- Áh, látom, új barátod van!?- az úgymond Méhkirálynőt játszó, Cornelia, Berenicera emelte tekintetét.
- Ő már nem új- vigyorogtam, s visszaültem Berenice mellé.- Egyáltalán mit kerestek itt!? Akartok egy jó nagy segbe rúgást!? Pálca nélkül is elintézlek benneteket, ti nyámnyilák!?- beszéltem hűvösen, karba tett kézzel, felemelt szemöldökkel.
- Hogy hívnak?- vigyorgott Emma, aki inkább az agyatlan Barbie szerepét töltötte be a csapatban.
- Berenice Mayflower- érkezett a válasz tőlem. Nem akartam, hogy Nice beszéljen, s hogy valami rosszul süljön el. Ám nem figyelhettem mindenre:
- Mit dolgoznak a szüleid?- kérdezte Rachele, miközben én Corneliára meredtem. Nem figyeltem és Berenice elmesélte szülei mugli foglalkozását.
- Sárvérű- csattant fel kényes kacajban Corn.- Hova nem süjjedsz!? Egy ilyen kis semmirekellővel barátkozol!? De hát mit várhatnék, magad is bolond vagy!? Egy ilyen mocsadékkal barátkozol!? Fúúúj- kacagtok mind a hárman én felpattantam, s megcéloztam a göndörként:
- És te miért vesződsz ilyen ostoba tyúkok társaságában!? Kincsem, hogy emlékeztesselek jómagam is aranyvérű vagyok és hogy elmeséljem, az apám ennek a két szerencsétlennek a főnöke!? És te fújjolsz rám, aki aranvérű, de mégis buta, önelégült és gátlástalan, s ennek tetejébe pöffeszkedő!? Te kezdted, de én nem foglak addig bántani, amíg nem adsz okot rá! És ne feledd, Cornelia! Én nem vagyok cicababa, hogy a letört körmöm után siránkozzak, mint a magadfajta Barbie baba!?
Dühös voltam, s tajtékzó bosszúságomat még csak növelte, ahogy a llány hűvösen válaszolt:
- Ez mind nagyon érdekes, kincsem, de nem állsz fölöttem, te kis pióca! Jobb lesz ha befogod a szádat, mert nemcsak rajtad csattan az ostor! Ribancok!- rikácsolta, majd seregletével sarkon fordult. én nem bántottam ő kezdte, de most megkapta. Azonnal rávetettem magam, gurultunk a dombon, sárral beterítve, s én egy olyan nagyot csaptam az arcára, amilyet csak tudtam. Jó magam is megtanultam már, hogy a düh és az agresszivitás nem jó semmire, de Cornelia által felhalmozott keserűségből elegem lett.
- Segítsetek!- kiabálta, de én mondtam neki a magamét:
- Ha mégegyszer a közelembe mersz jönni, törött csontokkal visznek téged el, te kis barbie baba!? És ha mégegyszer megsérted Bereniceot, csak egyszer is, olyan ragyáid nőnek, mint egy gnóm orra! Szégyelld magad, hogy máson se töröd a fejed! És ha beköpsz egy profnak, nyíltan letagadom, de azt elmesélem milyen alattomos vagy és jobban fognak nekem hinni mint neked!- mondtam, habár mondatom utolsó része nem volt igaz. Felpattantam és visszasiettem Berenicehoz. Tőle viharosan elbúcsúztam és felmentem a hálóba, hogy lemossam magamról a rám ragadt piszkot és földet....
A zuhany jót tett, s boldog is voltam, hogy elégtételt vettem Cornelián, mégis bántott a viselkedésem, a dührohamom.
Főztem egy jázmin teát és inkább olvastam és nem gondoltam a lányra, aki csak keserűség volt az életemben.
Az elmélkedéseimet Pihe érkezése zavarta meg, aki meghozta a GMS-ből a rendelésem, amit be is pakoltam a mini konyhánkba, a hálóba, majd megháláltam a bagoly tevékenykedéseit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése