A mai nap különlegesnek számított. Anyu, apu és Katie Franciaországba utaztak, egy megbeszélésre, amely Katie továbbtanulását érintette, ha a Beauxbatonsba kezdi mágustanulmányait. Őszintén szólva nem tudom mit van oda ennyire hugi, én perfekt azonnal letettem a voksom a Roxfort mellett, na de mindegy.A lényeg, hogy egész nap egyedül voltam, vagyis én meg a manók, meg pár lány.
Amint reggel az üres házban bóklászoltam, olyan 6 óra körül eszembe jutott Cathy levele a Tekergőkről.
Azonnal papírt és tollat ragadtam és két helyre címeztem, két kis levelet, melynek szállítója hópihe volt.
Azonnal izgalomba jöttem, s egy Gyors cetlit küldtem Cathynek, hogy találkozzunk délbe nálunk.
Ezzel aztán mindent a fejére fordítottam, s teljesen meggágyultam az izgalomtól.
Megkértem Niceot hogy főzzön ebédre valami igazán gyerekeknek valót, majd felsuhantam a szobámba, a tekergőknek készített képért, s pár jegyzetért, amely jelszóval zárt tekergős szabályzat volt.
12 előtt egy negyed órával felcsuktam a rádiót és táncoltam egy keveset, keringőztem meg szalszáztam xD
Aztán amikor megszólalt a csengő, a szívem 120-hal vert, főleg amikor kitártam az ajtót: Cathleen Leah Wood és Lisa McDevon állt a küszöbön.
Betessékeltem őket, s elképedve tisztáztuk egy negyed óra kényszeredett csönd után, hogy Berenice nem tudott eljönni.
Most következett csak a neheze. Első lépésként leültünk az ebédlőbe és falatoztunk Nice főztjéből, majd hozzákezdtem a mondókámhoz, amely nagyjából így szólt:
"Khhm, nos, mi... Vagyis, szóval érdekelne mit szólsz, Lisa, a történetekhez amelyek csínytevő gyerekekről szólnak? Elítéled őket, vagy néha hozzájuk pártolsz? Mostanság sok furcsa dolog történik a Roxfortban.. Éjszaka lámpások közelednek a Tiltott Rengetegbe, - itt szememet Cathyre emeltem- sokan látnak egy leopárdot is ahogy könnyed lépteivel szeli a parkot... Emlékeztek arra a napra, amikor minden tanár festékes lett, vagy rágógumit etettek vele, vagy nadrágjánál foga fellógatták, mindezt elvileg egy este készítették elő? Vagy arra emlékeztek, amikor nagy botrány volt, mert eltűnt az egyik professzor szerencsezoknija? Vagy amikor sokan büntetőmunkát kaptak, az ilyen események után?- itt felnevettem, mivel beszédem ezen pontján már nem idegeskedtem, inkább ördögien beszéltem, mint aki halálosan biztos a dolgában.- Minket is érdekel, hogy mindez kikre hárítható? Szerintetek?- ekkor felugrottam, s lassan kihúztam a zsebemből egy kis füzetet, kiraktam Lisa elé, s ezt suttogtam:
Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
Ekkor kicsapódott a füzet, s a következő szó elevenedett meg rajta:
Itt újra beszélni kezdtem:Üdvözöllek TEKERGŐ!
- Ez egy saját gyártmány, melybe minden történetet belejegyzek, köztük, hogy hogyan loptuk el a prof. zokniját, miért járkálnak éjjel vadak a parkban, s hogy mindezek miért történnek és kiknek a művei? Ha eddig nem jöttél volna rá Lis, ezek mind mi vagyunk!!! Ezek mind a mi kreációink, a mi munkák gyümölcse, mert mi vagyunk a Roxfort csínytevői, mint ahogyan egykoron volt Lilien és Kyra is, de őket elszólította az élet. Mi vagyunk a TEKERGŐK!!!!"
Kb ezeket mondtam, persze kihagyva belőle a többiek szavait. A vége az lett, hogy Lis, kissé meglepett arca mosolyba fulladt, sőt kacagásba, s nagyon érdekelte a téma, mígnem elszavalta az esküt...
Annyira belemélyedtünk a tekergőzésbe, mesélésbe, hogy miután megkajáltunk a nappaliban ültünk és beszélgettünk, ábrándoztunk, tervezgettünk, alkottunk és felavattuk Lisát.
Hihetetlenül jól éreztem magam, csupa tekergők között, olyannyira, hogy felajánlottam az itt-alvás lehetőségét, melyet szerencsére a lányok el is fogadtak...
Persze alvás nem lett belőle, sőt hajnal 2-ig az utcákat díszítettük fel ajándékainkkal, mi a Tekergők: Pure, Dreamy és Vadóc...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése