Álom, álom, álom...Olyan jól esett a reggeli zuhany. Aztán szépen bebújtam az ágyba, felmelegedtem,s Sziszykét simogatva, aki időközbe mellém feküdt, szépen elaludtam...
Este 6 órakor éledtem újjá, de mivel nem szeretek délután aludni, csupán nyűgös voltam, s úgy éreztem semmire sem vagyok jó... Na jó, azért tortafalásban első voltam, no meg küldtem egy névnapi üdvözlőkártyát Vicky Gartnernek...
Kint eddigre már minden besötétült, s semmi sem maradt az ünneplők után. A bálterem úgy festett, mintha soha senki sem érintette volna meg, üres volt és zajtalan, mely számomra a tegnap este után nagyon is szokatlan volt. Persze nyomok azért csak nem tűntek el. A kajamaradékok még a konyhában ácsoroogtak, s az épp falatok arra vártak, hogy becsomagolják és elküldjék valamelyik vendégnek.
Megérkeztek a képek, videók is, melyet a mozis termünkben, sütit csipegetve, emlékeket felidézve, nevetve néztük végig...
Miután a szüleim hulla fáradtak voltak, hagytuk őket aludni, s Katy meg én kimenőt adva a manóknak, akik szintén elfáradtak a nagy munkában, egy helyben maradtunk és beszélgettünk, főleg a Roxfortról...
Egyben felvidított, egyben elszomorított a gondolat, hogy az én kis hugicám ön utánam a suliba, főleg, hogyha rajtam lóg, minden tervem dugába dől, tekergőzés terén. De a reményt mégsem vesztetettem el, s burkolt mondatokba arra ösztönöztem a drágaságot, hogy ne kövessen engem, soha, mert bajba, nagyon nagy bajba kerülhet...
Este 11kor beraktam egy mágikus horror filmet, melynek neve Kiakasztva...
Katy teljesen megőrült a rémülettől, ezért hajnal egykor én fektettem le, sőt el kellett altatnom, amiből csak annyi sült ki, hogy reggel a szobájában ébredtem...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése