2010. november. 25., csütörtök

Egész kialudtam magam, s boldogan indultam neki a napnak.
A nap első mozzanataként a Katy nevű ismerősöknek, családtagoknak, barátoknak, azaz Kathrine Hornnak, Katie Gartnernek,Katalin Horváth- Gartnernek és Cathleen Leah Woodnak küldtem névnapi üdvözlőkártyát.

Miután megreggeliztem meglátogattam Horn mamát és papát, akik London melletti kis falucskában élnek, mely már szinte összeolvadt a nagyvárossal. Nagyon örültek érkezésemnek, érkezésünknek, hiszen Katy is velünk tartott. Annyira szeretek hozzájuk elutazni, mert mindig hatalmas élmény. Remekül kijövök velük és azok a történetek, amiket elmesélnek, mindig izgalomba hoznak...
Finom ebéd után, még négy órácskát voltunk nagyiéknál, majd hazautaztunk hopp-porral.
Azután rögtön készülődnöm kellett a GMS(Gartner Magical Store)ban tartandó fogadásra, aput elkísérni.
Nem nagyon öltöztem ki, a ruhám egy szép kis, arannyal befuttatott koktélruha volt, mely kényelmes volt, s jól el tudta beszélgetni a vendégekkel, akik egy árvaház megadakozásának alkalmából gyűltek össze. Én mint gyermek, mondtam egy kis beszédet, amit egy kis taps hálált meg.

***

Este 8kor estünk haza, s mivel nagyis napot tartottunk Katy és én elmentünk Gartner mamához, aki a szomszédban lakott. Épp ezért, szinte minden nap láttam a szünetekben, hiszen megözvegyülvén :( vágyik a családja szeretetére, de sok barátja van Szilvásváradon.
Vele is nagyon jól éreztük magunkat, mint Horn papánál, ám nála ott is aludtunk, sőt, esti mesét is mondott nekünk lefekvéskor.
Igaz, már kinőttem az olvasgatós korból, de mivel mama olyan nag odaadással kezdeményezte a dolgot, s mivel láttam hoy megérinti az esemény hagytam magam, s végül mély álomba szenderültem, jó gyerek hívén, a Nyiszi Nyuszi és a Locsifecsi Fatönk mesén...