ÁÁá, a buli igazán csak éjfél után kezdődött, főleg némi ital után, ami kicsivel erősebb volt mint gondoltunk... Túl sokat vigyorogtunk, de egyéb mellékhatása nem volt. Hosszú órákon át beszélgettünk, táncoltunk, mígnem eljött az 5 óra, mely jelezte, hogy holnap, vagyis ma reggel 9 órakor indul a vonat a suliba, s mivel én prefi vagyok, időben kellene érkezni...Lassan elbúcsúztam mindenkitől, majd egy utolsó pillantást váltva a barátaimmal, eltűntem a Woodok kandallójában, s nemsokára egy ismerős, kidíszített, hatalmas karácsonyfával díszelgő nappalival találtam szembe magam, majd egy puha meleg ágyikóval szemeztem, míg elnyomott az álom...
***
Katie pakolászására ébredtem, fél nyolckor. Meg akartam fojtani a két kezemmel, hogy még azt a fél órát is elveszi tőlem, amit alvással akartam tölteni. Végül az izgatottság számlájára írtam és egy Éberőrző főzetet meghúzva, máris felélénkültem, s nem voltam annyira álmos, sőt kipihentnek éreztem magam...
Lementem anyuékkal reggelizni, akik hatalmas mosolyokkal jutalmazták Kat izgatottságát:
- Nyugalom drágám, nem lesz semmi baj! A nővéred prefektus és negyedikes, ő majd vigyáz rád- nézett rám, büszke tekintettel. Én bekaptam az utolsó falatot is a reggelimből, s leugrottam a bárszékről és miközben elhaladtam a húgicám mellett ezt mondtam:
- Semmi veszély, habár az éjjel sündörgő ördögökkel én vigyáznék, sokszor nem túl viccesek a tréfáik, no meg ott vannak a lopkodós manók, meg azok a lények, akik folyton koszossá teszik a Roxfortot, vegyük csak a nyálkabombákat reggelente... És még nem is beszéltem a kihalt folyosókról, a gonosz diákokról, a csínytevőkről és a félelmetes tanárokról- mondtam hűvösen, s amint beértem a szobámba jót kacagtam.
Felvettem végre a roxforti egyenruhát, persze csak a fürdés után, hajamat lófarokba kötöttem, s a tükörben gyakoroltam a komoly, szúrós tekintetet, amely a mellkasomon fityegő prefektusi jelvény egészített ki.
Utoljára, de tényleg csak utoljára átfutottam a ládám tartalmát a listám alapján, szememet körbejárattam a szobámon, benéztem a fürdőbe, az ágy alá, minden rendbe volt.
Apu lehozta a hatalmas ládáinkat, én Sziszyt vezettem magam előtt, s közben Hóki kalitkájával egyensúlyoztam, amikor megérkezett bátyó és Lora.
- Azt hiszem, mindenki megkapta a roxforti baglyát, amelyben leírják, hogy senki se tolakodjon!? Remélem nem troll nyelven írták, mert elég érhető. Sorban szíveskedjenek felszállni a vonatra!-utasítottam az elsősöket, s éreztem Katie büszke tekintetét.
Elhelyeztük a csomagjainkat és felszambáztunk a vonatra. Még sok üres fülke tátongott hívogatóan, az egyikbe betettem a kézipoggyászom.
Felizzott a zsebem, melyben a pálcám lapult, jelezve, hogy készen áll a bevetésre, s már tesz is valamit, nem csak lóbálom a kezemben, hanem végre büntetés nélkül varázsolhatok...
Körbevezettük Katiet a vonaton, reménykedve, hogy elszakad tőlünk és magunkba lehetünk. Minden ismerőst, akik emlékek árját zúdítottak le bennem, bemutattunk a húgomnak, s a javában mozgó vonaton az egyik kabinban pár vele egyidős lányt pillantott meg, akiket jól ismert. Bevette magát hozzájuk, én meg csak repkedtem az örömtől, hogy nem kell rá ügyelnem. De azért még jeleztem neki, hogy 5 kabinnal arrébb megtalál...
Az egész utat végig beszélgettük, habár néha, a rendbontások miatt kellett félbehagynunk egy- egy mondatot, de aránylag kellemes utunk volt...
Ez már a negyedik évem volt, prefektusként, persze, hogy megrészegültem az örömtől, s szívem dobbanására gyönyörű basszust játszott a kocsi lüktető kereke....
Ott némi diák- istápolás után elkezdődött a vacsora, melyet beszédek hada nyitott meg, legtöbbjük a szabályokról szóltak és az új tantervről, melynek egyik szerves része az volt, hogy Vic és Nessa, immáron (próba) professzorként ülték meg a vacsorát, s ez nekem annyira furcsa volt de csak- csak belenyugodtam...
Ó, és majdnem elfelejtettem az este kezdőpontját, a beosztási ceremóniát. Talán jobban izgultam mint Katie, de szerencsére a Caminus ház tagjává ért, s ez mély boldogsággal töltött el engem, habár tőlem messze ült le, az elsősök gyűrűjébe...
A vacsora alatt végeztem Serafinával, azzal aki rideg és ismeretlen számomra, s sirattam ama lány emlékét, aki valaha oly kedvemre volt és úgy szerettük egymást, mint két testvér :(((
Aztán ettünk- ittunk nevettünk, plusz beváltottunk egy tekergős tervet: hatalmas felfordulást a Nagyteremben...
Olvasd tovább a tanévnyitó eseményeit >>>
A nap befejezése képen lementem beszélgetni a klubhelyiségbe, ahol hatalmas volt a zsivaj, de tíz óra után, a jó kis beszélgetést megszakítva, pateroltam mindenkit aludni, habár még páran maradtak, de azok az elsősök nem tudták mivel jár a sulikezdés, főleg nekik, gólyáknak...
Jó éjt kívántam Katienek, majd lefeküdtem a Lak legfelső ágyára és elszenderedtem...
Lementem anyuékkal reggelizni, akik hatalmas mosolyokkal jutalmazták Kat izgatottságát:
- Nyugalom drágám, nem lesz semmi baj! A nővéred prefektus és negyedikes, ő majd vigyáz rád- nézett rám, büszke tekintettel. Én bekaptam az utolsó falatot is a reggelimből, s leugrottam a bárszékről és miközben elhaladtam a húgicám mellett ezt mondtam:
- Semmi veszély, habár az éjjel sündörgő ördögökkel én vigyáznék, sokszor nem túl viccesek a tréfáik, no meg ott vannak a lopkodós manók, meg azok a lények, akik folyton koszossá teszik a Roxfortot, vegyük csak a nyálkabombákat reggelente... És még nem is beszéltem a kihalt folyosókról, a gonosz diákokról, a csínytevőkről és a félelmetes tanárokról- mondtam hűvösen, s amint beértem a szobámba jót kacagtam.
Felvettem végre a roxforti egyenruhát, persze csak a fürdés után, hajamat lófarokba kötöttem, s a tükörben gyakoroltam a komoly, szúrós tekintetet, amely a mellkasomon fityegő prefektusi jelvény egészített ki.
Utoljára, de tényleg csak utoljára átfutottam a ládám tartalmát a listám alapján, szememet körbejárattam a szobámon, benéztem a fürdőbe, az ágy alá, minden rendbe volt.
Apu lehozta a hatalmas ládáinkat, én Sziszyt vezettem magam előtt, s közben Hóki kalitkájával egyensúlyoztam, amikor megérkezett bátyó és Lora.
***
A vonatállomáshoz fél 9kor értünk, kicsit korán, elképzeléseimhez képest. Mindenkitől búcsút vettünk, s a gyerekek gyűrűjébe sétáltunk, akik a vonatra tolakodtak. Egy utolsó pillantást vettem anyára, apára, Lorára és Andrew-ra, majd kezembe vettem az irányítást a tolongók között.- Azt hiszem, mindenki megkapta a roxforti baglyát, amelyben leírják, hogy senki se tolakodjon!? Remélem nem troll nyelven írták, mert elég érhető. Sorban szíveskedjenek felszállni a vonatra!-utasítottam az elsősöket, s éreztem Katie büszke tekintetét.
Elhelyeztük a csomagjainkat és felszambáztunk a vonatra. Még sok üres fülke tátongott hívogatóan, az egyikbe betettem a kézipoggyászom.
Felizzott a zsebem, melyben a pálcám lapult, jelezve, hogy készen áll a bevetésre, s már tesz is valamit, nem csak lóbálom a kezemben, hanem végre büntetés nélkül varázsolhatok...
***
Az egész vonaton csak hosszú idő múltán sikerült elrendezni mindent, a zsibongó elsősök, a veszett felsőbb évesek nem volt valami jó párosítás, de minden rendbe jött, mert az időközben megjelenő Cathyvel mindent elrendeztünk.Körbevezettük Katiet a vonaton, reménykedve, hogy elszakad tőlünk és magunkba lehetünk. Minden ismerőst, akik emlékek árját zúdítottak le bennem, bemutattunk a húgomnak, s a javában mozgó vonaton az egyik kabinban pár vele egyidős lányt pillantott meg, akiket jól ismert. Bevette magát hozzájuk, én meg csak repkedtem az örömtől, hogy nem kell rá ügyelnem. De azért még jeleztem neki, hogy 5 kabinnal arrébb megtalál...
***
Már félúton jártunk, odakint havazott, s mi Tekergők, Pure, Dreamy és én, Vadóc szövögettük ármányos terveinket. (Dreamy azután jelent meg, miután "leraktuk" Katiet a másik kabinba.)Az egész utat végig beszélgettük, habár néha, a rendbontások miatt kellett félbehagynunk egy- egy mondatot, de aránylag kellemes utunk volt...
Ez már a negyedik évem volt, prefektusként, persze, hogy megrészegültem az örömtől, s szívem dobbanására gyönyörű basszust játszott a kocsi lüktető kereke....
***
A munkám csak akkor kezdődött, amikor megérkeztünk Roxmortsba. A hó még mindig esett, gyönyörűen befestve a tájat fehérre. Az izgulós, kapkodós elsősöket párszor helyre igazítottuk a csónakokig, majd fiákerekkel indultunk fel a kastélyba.Ott némi diák- istápolás után elkezdődött a vacsora, melyet beszédek hada nyitott meg, legtöbbjük a szabályokról szóltak és az új tantervről, melynek egyik szerves része az volt, hogy Vic és Nessa, immáron (próba) professzorként ülték meg a vacsorát, s ez nekem annyira furcsa volt de csak- csak belenyugodtam...
Ó, és majdnem elfelejtettem az este kezdőpontját, a beosztási ceremóniát. Talán jobban izgultam mint Katie, de szerencsére a Caminus ház tagjává ért, s ez mély boldogsággal töltött el engem, habár tőlem messze ült le, az elsősök gyűrűjébe...
A vacsora alatt végeztem Serafinával, azzal aki rideg és ismeretlen számomra, s sirattam ama lány emlékét, aki valaha oly kedvemre volt és úgy szerettük egymást, mint két testvér :(((
Aztán ettünk- ittunk nevettünk, plusz beváltottunk egy tekergős tervet: hatalmas felfordulást a Nagyteremben...
Olvasd tovább a tanévnyitó eseményeit >>>
***
Este fáradtan foglaltam el a szállásom a TündeLakba, ahol már Vic nem lakott velünk és ez valahogy nyugtalanított... Csak én is Lilien voltunk, két jó barátnő, Tekergők (egyikünk sajnos már nem, de a Tekergők ÖRÖKRE Tekergők maradnak).A nap befejezése képen lementem beszélgetni a klubhelyiségbe, ahol hatalmas volt a zsivaj, de tíz óra után, a jó kis beszélgetést megszakítva, pateroltam mindenkit aludni, habár még páran maradtak, de azok az elsősök nem tudták mivel jár a sulikezdés, főleg nekik, gólyáknak...
Jó éjt kívántam Katienek, majd lefeküdtem a Lak legfelső ágyára és elszenderedtem...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése