2010. december 29., szerda

2010. december. 21., kedd


Reggel furán éreztem magam.. Nem csoda- jött a felismerés, hisz elaludtunk a kanapén.. Viszont ezt mégsem bántam, főleg, hogy az ő karjaiban aludtam (L)
Egy csókkal ébresztettem, mivel ő még szunyókált.. Kb 1 órát beszélgettünk ott, amikor elindultam zuhanyozni, pedig a szívem azt súgta, hogy nehogy itt hagyjam Zacket egyedül.. Pedig kellett úgy éreztem magam mint egy bűzbomba...
A zuhanyzóban folyamatosan énekeltem, mert ennyire még soha nem kerültem közel Zackhyhez, ennyire még soha sem romantikáztunk, de ez most olya, olyan, olyan leírhatatlan érzés volt...
Reggeli után összeszedtem minden cókmókomat, s Zackhyvel, szánkón mentünk ki a vasúthoz... Sírhatnékom volt, hogy itt kellett hagynom, de nem mutattam, csak azt, hogy mennyire szeretem...
***
Amikor hazaértem, már délután 2 óra volt, csak Katy volt otthon, de ő is tanult. Kihasználva az alkalmat nekiálltan csomagolni a karácsonyi ajándékot, miközben felcsuktam a szobámba a rádiót, s arra dudorásztam.
Amikor végeztem a folyamattal, gondosan eldugtam őket, majd kipakoltam az összes csomagom, amit Danielhez (L) vittem, szétszortíroztam őket, némely cuccot a szépítkezőszekrénybe, vagy a gardróbba, vagy a varázs-mosógépbe tettem.
Megjelent nemsokára Katy, szemeit törölgetve, hogy nincs e kedvem enni, mert már 6 óra volt. Épp megsültek a melegszendvicsek, amikor hazaért anyu, s elmesélte mennyi baj van a Minisztériumban, apu meg 10 percre rá érkezett, sütivel a kezében *.*

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Sue naplója © 2010

Blogger Templates by Splashy Templates