A mai nap sem pihentem: két nagyszerű tervem volt, s ezeket be is váltottam. Először is a délelőttömet a Twichesben töltöttem. Mindenki örömmel fogadott, mint a márka szülőanyjainak egyikét.
Kicsit furán éreztem magam, mivel régen jártam ott, s emiatt egy kis bűntudat is gyötört, de erőt vettem magamon, s besegítettem a dolgozóknak...
A csodás délelőttöm után, a büfében megebédeltem, majd úgy döntöttem, inkább vonatra ülök és úgy megyek haza, legalább kiolvasom a Szakadatlan holdvilág utolsó 20 oldalát.
A jégpálya mellett haladtam el a vasútállomáshoz, amikor hirtelen valaki hátulról megfogta a derekam. Ijedten néztem hátra, s kit láttam ott?
Hát Zackhyt (L)(L) Úgy örültem neki, hogy egyenest a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Elmondta, hogy a haverjaival jött ki korizni, s h nincs- e kedvem velük tartani. Persze hogy kedvem volt, viszont korit kölcsönözni kellett.
Láttam Zack arcán, hogy büszke volt rám amikor bemutatott vagy 8 fiúnak, akik elismerően bólogattak és csibészkedtek, melyekre én nevetve válaszoltam, leplezve, hogy kissé elpirultam.. :)
A fiúk, akiknek bemutatott, pont olyan bolondosak voltak mint ő, de egyik sem tudta felülmúlni az én Zakemet. Történeteket meséltek nekem a hódolómról és folyamatosan viccelődtek...
Nagyon jól éreztem magam velük, ám délután négy órakor ideje volt indulnom. De már nem vonattal akartam menni, mert akkor csak 6ra értem volna haza varázsvonattal, úgyhogy hopporal mentem a GMS-en át.
Addig Zack kísért, s egy hatalmas csókot nyomott az ajkamra, melyet viszonoztam, majd elnyelt a por, s én perceken belül a kandallónkban jelentem meg.
Most gondolhatnátok, hogy miért nem csesztek le a szüleim, hogy elkódorogtam, téli sötét estéken, s nekik nem is szóltam... A válasz egyszerű: egyrészt ilyenkor senki még nincs otthon, általában este 6kor jönnek meg, no meg édesanyám auror és ismer pár varázslatot, amely megmutatja tartózkodási helyemet...
Kicsit furán éreztem magam, mivel régen jártam ott, s emiatt egy kis bűntudat is gyötört, de erőt vettem magamon, s besegítettem a dolgozóknak...
A csodás délelőttöm után, a büfében megebédeltem, majd úgy döntöttem, inkább vonatra ülök és úgy megyek haza, legalább kiolvasom a Szakadatlan holdvilág utolsó 20 oldalát.
A jégpálya mellett haladtam el a vasútállomáshoz, amikor hirtelen valaki hátulról megfogta a derekam. Ijedten néztem hátra, s kit láttam ott?
Hát Zackhyt (L)(L) Úgy örültem neki, hogy egyenest a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Elmondta, hogy a haverjaival jött ki korizni, s h nincs- e kedvem velük tartani. Persze hogy kedvem volt, viszont korit kölcsönözni kellett.
Láttam Zack arcán, hogy büszke volt rám amikor bemutatott vagy 8 fiúnak, akik elismerően bólogattak és csibészkedtek, melyekre én nevetve válaszoltam, leplezve, hogy kissé elpirultam.. :)
A fiúk, akiknek bemutatott, pont olyan bolondosak voltak mint ő, de egyik sem tudta felülmúlni az én Zakemet. Történeteket meséltek nekem a hódolómról és folyamatosan viccelődtek...
Nagyon jól éreztem magam velük, ám délután négy órakor ideje volt indulnom. De már nem vonattal akartam menni, mert akkor csak 6ra értem volna haza varázsvonattal, úgyhogy hopporal mentem a GMS-en át.
Addig Zack kísért, s egy hatalmas csókot nyomott az ajkamra, melyet viszonoztam, majd elnyelt a por, s én perceken belül a kandallónkban jelentem meg.
Most gondolhatnátok, hogy miért nem csesztek le a szüleim, hogy elkódorogtam, téli sötét estéken, s nekik nem is szóltam... A válasz egyszerű: egyrészt ilyenkor senki még nincs otthon, általában este 6kor jönnek meg, no meg édesanyám auror és ismer pár varázslatot, amely megmutatja tartózkodási helyemet...
2 megjegyzés:
Én vagyok a naplód 1 számú függője! (van is miért)Csinálsz nekem egy Sue naplója #1fan xD
:) de komolyan.
xD Örülök, hogy tetszik, s hálás is vagyok érte, hogy ennyire érdekel, mert ez ad egy kis önbizalmat, hogy nem hiába írok :) :hug:
Megjegyzés küldése