2010. december 18., szombat

2010. november, 16., kedd

Ahogy tegnap írtam, úgy is történt. Késő délután már a Storeban vásárolgattunk Lorával, mivel az ő segítségét kértünk, majd együtt mentünk a leánybúcsúztatóra, ami nagyon jól sikerült. De mivel másnap már az esküvő kezdődött, már este 9kor véget ért a mindössze két órás mulatság és mindenki felkészült a másnapra..
***
Az a boldogság ami átjárt felettébb fantasztikus volt. Ennek okai, két fiatal élet szikrázása és hogy sok munkába telt boldogság kibontakozása.. Mert bizony, én is besegítettem a szervezésbe egy picikét :))
Reggel az egész ház zengett, gondolhatjátok milyen volt a hangulat. Egy gyors reggeli után, tízszer végigfutottam a házat, mire minden cókmókom összeszedtem. Reggel fél kilencre végül mindenki haptákba vágta magát és az eredmény a következő lett:
Én egy gyönyörű vörös ruhában brillíroztam ki a kertbe:
Köszi Cath (L)
Hajamat oldalt konyba fogtam és egy egyszerű kis sminkkel fantasztikussá vált az összhatás, s ezt a csokrom egészítette ki:

Húgocskám is hasonlóan meleg színű ruhába öltözött, s szinte az ikremként lépett a színre:

Nemsokára kivonultunk az udvarra, ahol már mindenki sürgött- forgott a kihelyezett oltár előtt:

A vendégek tízesével özönlöttek be, a csodálatos kertbe, ahol lampionoktól kezdve, szökőkutakig, lágy zene andalításáig minden volt.
Miután mindenki a munkáját végezte, én és Katy kaptuk ama megtisztelő feladatot, hogy vigyorral az arcunkon üdvözöljük a meghívottakat, bájcsevegjünk velük, vagy a helyükre tessékeljük őket.
Nagyon sok ismerős arcot láttam, például Cathy drágát, aki mint mindig most is kitűnően nézett ki...
Fél tízkor már mindenki a szívét a torkában érezte, főleg a menyasszony aki az emeleten szépítkezett, a vőlegény meg az udvaron ökörködött színét se mutatva az izgalomnak...
Mi, a koszorús párok felkészültünk az induláshoz az utolsó tíz percben.
Katy kísérője Kenton Duty volt.
Lora húga, Aletha szintén koszorúslány volt, s az ő kísérője Alehandro Murrigez volt.
Az enyém pedig természetesen Zack, akinek érkezésének nagyon örültem, mivel már nyár óta nem is láttam őt... (L)

Nemsokára felzendült a szokásos zene és mi könnyed tánclépésekkel ballagtunk a vörös szőnyegen ki a házból, mögöttünk White kisasszony édesapját karolván.
Az oltárnál ott állt a vőlegény, csinos ruhájában:
Mellette a két tanú: Bill Gartner, bátyó jóvoltából, illetve Josie Loren, Lora legjobb barátnője.
Az egész család nem fért be az első sorba, úgyhogy még a harmdik sorban is ült családtag... Csattogtak a fényképezőgépek , s mi odaértünk a szent helyhez, s ott odébb álltunk, s a gyönyörű menyasszony végre párja mellé állhatott.
Miközben mindenki az eskün pityergett én elálmélkodtam Lora ruháján, haján és virágcsokrán, melyek csodaszép kompozíciót keltettek:

Annyira belefeledkeztem az eseménybe, hogy csak arra emlékszem, mikor a gyűrűiket felhúzták egymás ujjaira, majd elcsattan a hitvesi csók, mely után becézgették egymást, mint "férjem uram" vagy "Mrs Gartner".
Virághullajtás alatt a boldog pár elindult befelé a bálterembe, mely csodálatos díszeiben tündökölt:

Odabent az ifjú pár mondott még pár szót a vendégeknek, majd családostul kivonultunk a kertbe fényképezkedni, mivel kellemes meleg idő volt aznap. Fajintos képek készültek, a nagy család összeállt, vagy épp a tanúk, meg a koszorús párok környezetében készült a picture, melyek hatalmas vigyorok repültek el a jelenlévők arcáról...
Mire beértünk a hátul nyitott terembe, már lágy zenére andalogtak a meghívottak, s voltak akik egymással múltatták az időt, vagy a vőfély viccein nevetgéltek.
Fél háromkor végül evéshez került a sor, melyet szintén a mi kedves vőfélyünk konferált fel, nagy kacagások közepette. Jómagam családom körében a főasztalnál ültem, a szélén, s így kényelmesen tudtam beszélgetni a szomszéd asztalnál ülő Cathyvel és Zackkel is.
A kedvenc részem a desszert volt, melyekben hatalmas torták kerültek kezeink közé:


Az étkezést délután négykor fejeztük be, s mindenki el kezdett táncolni, még én is. A legjobb természetesen Zakhyvel volt :)))
Néha táncoltam, néha pedig pincérnek csaptam föl, a konyhásokat látogattam meg, vagy az udvaron lézengtem a fiatalabbakkal, vagy épp az asztaloknál ültem és cseverésztem, kicsivel naggyal, időssel, fiatallal...
Észre sem vettem, hogy el szállt az idő... Már éjfél volt, amikor felrohantam a szobámba Cattel (L) és báli ruhámat, egyszerű kis koktél ruhára cseréltem:
Éjfél után Bill és barátnője, a másik nem ruhájában érkezve eljátszották egy vicces kis színdarabot, kiparodizálva egymást és közben mindenkit jól megtáncoltattak. Persze nem csak ez csalt hatalmas mosolyt a szívemben, hanem az a sok varázslat is ami átjárta az ünnepélyt. A sok tünde, meg törpe tánca, a házimanók szorgoskodása, a csillogó szökőkút fátyolos hatása és még sorolhatnám... A mágia oly értékes, hogy egyes muglik, talán el sem bír5ják képzelni, mennyivel jobb és szebb így egy esküvő.
Hajnali egykor, Lora és Andrew pár ajándékot kibontott, köztük az enyémet is: egy arannyal bevont kisbaba szobrot , mely oly édesen kacagott, hogy csendülése alatt még egy igazi kis tündér is születhetett volna. Az idő hihetetlen gyorsan repült, de nem voltam ám álmos, hisz a boldogság mámora csak élesítette az agyam. Már reggel 6 órakor lassacskán kiürült a a bálterem, minden egyes ember, boldogan s egyben fáradtan szállingózott hazafelé...
8 órakor elindult Mrs és Mr Gartner is, egy hintóval, virágeső alatt, és nemsokára a szállító eszköz utcasarkon hopponált velük Görögországba, a nászútjukra.
Reggel kilenckor, amikor már csak alig páran voltunk, elkezdtünk pakolászni, de engem és Katyt aludni küldtek, mondván hosszú volt ez a nap, majd ők rendbe rakják a házat, mi csak csucsukáljunk egyet...

2 megjegyzés:

Cathleen Leah Wood írta...

Egy varázslatos nap :) Nincs mit, szívem. Köszönöm a meghívást.

Susan Jessica Gartner írta...

Örülök, hogy élvezted :) Tudod, ez csak természetes ;)

Megjegyzés küldése

 

Sue naplója © 2010

Blogger Templates by Splashy Templates