2010. december 24., péntek

2010. november. 27., szombat










Hajnali 3kor véglegesítettem azoknak a cuccosoknak az elegyét, amelyeket anyu vett nekem az utazáshoz, s amelyet már 3 napja összekészítettem, s most a bőröndömben lapultak.
Ötkor indult a vonatom, Szilvásváradról. Apu kísért ki, miután elköszöntem mindenkitől. Hosszú időre terveztem elhagyni a családi fészket, de nem is bántam, mert Cathyvel mindig öröm volt az időt múlatni.
Amint felszálltam a mágikus vonatra, mely gyorsabb volt sokkal, mint a mugli járatok, intettem egyet édesapámnak, majd elmozdult alattam a kocsikerék.
Poggyászaimmal együtt bevettem magam egy fülkébe, s a tervezett olvasás helyett elszenderedtem.
***
Akkor ébredtem fel, amikor kopogtak a fülke ablakán. Ismerős arcot véltem felismerni: Chris volt az, az én uncsitesóm, s a meglepi ajándékom Cathynek.
Bevette magát hozzám, s elkezdtünk beszélgetni. Amikor kijózanodtam, pillantást vetettem az órámra: fél 6 tájt járt az idő, s attól fogva nem is aludtam, csak vígan csiviteltem Christopherrel.
***
Némi késéssel negyed kilenckor szálltunk le a járatról. Chris volt olyan udvarias, hogy átvállalta a csomagjaim cipelésének fáradtságát, s én csak pár kézipoggyászt cibáltam a kezeim között.
A tömegben keresgéltem, s nemsokára megláttam az én drága Cathymet és az édesapját.
Örömünk jelélül szorosan átöleltük egymást, s én egy perc alatt jelentéktelenné váltam, amikor meglátta Cat a meglepit...
Odasétáltam Leah édesapjához, s könnyá csevejbe kezdtem vele, elterelve a figyelmét az ifjú párról...
***
Dél tájban értünk el a Travasonba, csicseregve kacagva... Épp a házat kémleltem, ahogy minden egyes négyzetcentimétere az otthon érzését árasztotta, amikor megláttam Őttt, Zackhyt....
A nyakába ugrottam, s épp azon filóztam, hogy nem csak én készültem meglepetéssel. Ezért egy kacsintással jutalmaztam Cathyt, egy pillanatra hátrafordulva.
Aztán szemeztünk szótlanul Daniellel, megcsókoltam, könnyeden, s ő erre pimasz mosolyt villantott, s én annyira meghatódtam, hogy egy percig csak szorongattam, enyhén könnyezve a boldogságtól.. :) (L)
***
A nap további részében is csodálatos volt a hangulat, főleg, hogy mi így, a Nagy négyes kitűnő csoportosulás voltunk, plusz a fogadtatás, a torta, teljesen meghatott :$
Feldíszítettük a házat, közben halálra kacagtuk magunkat, aztán este különszobás randit tartottunk a fiúkkal, s volt olyan perc amikor csak kettesben voltam Vele (L)
De a nap csúcspontja a Felelsz vagy Mersz volt... No Comment :)

Köszönöm nektek ezt a csodálatos napot (L) (L) (L)

2 megjegyzés:

Lulu írta...

:) Ahjj Sue ;) IMÁDOM.

Susan Jessica Gartner írta...

Örülök neki :))))

Megjegyzés küldése

 

Sue naplója © 2010

Blogger Templates by Splashy Templates