2010. december 24., péntek

2010. november. 28., vasárnap










Édes leheletet éreztem az arcomon, s amikor kinyitottam a szemem, egy angyalian mosolygó arc nézett vissza rám.
Mély levegőket vettem és nyöszörögtem, mint valami kisgyerek, aki nem mer felkelni... Morcosan megdobtam egy párnával az ágyamon ülő Cathyt és felnevettem, aztán finoman átöleltem...
A nap első pontjaként a fiúk felébresztését terveztük. Csendesen áthaladtunk a nappalin, melynek ablakain fehér fátyol húzódott, s a tájat, mintha valami rideg angyal vonta volna be hófehér hajával: esett a hó...
Nyögtem egyet ezen, mert azért még csak novembert írtunk, s ez az esemény rendhagyó volt.
Cathy visszarázott az elmélkedésből, csendes jelzésével, majd lábujjhegyen beléptünk a fiúk szentélyébe. A félhomályban próbáltam megkeresni Zackhyt. Amint megpillantottam odaballagtam hozzá, s hallgatom, ahogy édesen szuszog.
- Most csak álmodom, vagy tényleg egy angyal szállt le hozzám a menyből- szólt halkan, nagy meglepetéséről, majd elvigyorodott. Kipattantak a szemei, s én közelebb húzódtam hozzá. Felült és átkarolt, majd finom csókot lehelt az ajkaimra... :$
Az étkezésnél a választék megint nagyon bő volt, ahogy Cathy mondta: lagzis.
Cathymnek eszébe jutott, hogy biztos befagyott már a közeli tó és elmehetnénk korcsolyázni... Ááá nagyon felpörögtem az ötlettől, s nagy nehezen a fiúkat is rá lehetett szedni, hogy tartsanak velünk.
Kicsit bátortalanul álltam rá a jégre, de amikor még pár védőbűbájt is rászórtunk, biztosan ellöktem magam, s szeltem a jeget. Egyszer csak kezek karolták át a derekamat és a vállam fölött, megjelent annak tulaja is: Zacky...
- Óóó, az angyalok is tudnak korcsolyázni?- vigyorgott.- Már meg sem lepődöm rajtad, angyalom. Olyan sokoldalú vagy és ez iszonyat vonzz- vigyorgott.
Százszor szeltük körbe a tavat, hóesésben, s ez a jelenség még romantikusabbá tette a programot.
Mikor kicsit pihenni akartam, Daniel kihúzott a szilárd talajra, átváltottuk a lábbeliinket, s kézen fogva elindultunk sétálni.
Egy kis tisztásra vezetett, ahol hatalmas fák oltalmában egy kis házikó állt, egy olyan kis gyerekházikó. Rendesen kis kerítéssel, aranyos kerek ablakokkal, s egy zárt kis ajtóval.
Kellemes hangulatot árasztott, s körülbelül az én magasságommal simán be lehetett menni. Kérdőn néztem rá, mire elmosolyodott, s elkezdett mesélni:
- Mikor ide jártam, s sokszor egyedül akartam lenni, erre a tisztásra jöttem. Imádtam itt feküdni nyáron, tavasszal, s sütkérezni a napfényben, hallgatni az állatok muzsikáját, s minden kötelességtől távol lenni- mondta, kicsit zavarban.
- Ezt a házat én építettem- mutatott a kis házikóra.- Volt egy elképzelésem, hogy maga a családi otthonom is ilyen legyen, hogy majd a hőn szeretett nővel leéljem az életemet egy nyugodt, természetes környezetben, ahol az emberi gonoszság nem járt, ahol csak a szeretet van és a nyugalom. Sokszor beültem a kis házba,s ábrándoztam, de volt amikor Cathyvel aludtunk itt... Szép gyerekévek voltak- bámulta most az eget, majd megindult, s egy piciny kulccsal elfordította a zárat.
Beléptem a kis házba, teljesen lehidalva, meghatódva. 2 szobás kis épület volt, amit varázslat védett a betörőktől. A falakon gyerekkori képek lógtak, s egy kis konyha, meg egy asztal tette otthonosabbá a belépőt, s pár fotellal kerítve 3 ágy, gyerekméretre.
- Ez gyönyörű! És ezt mind te csináltad?- fordultam hozzá csillogó szemekkel.- Minden vágyam egy ilyen ház- könnyek szöktek a szemembe.
- Azért mutattam meg, hogy tudd milyen volt a gyerekkorom, s milyen jövőt szeretnék magamnak, melletted- mosolygott, az arcomat simogatva.- Ez a ház olyan, mint a saját lelkem és Te...
- És én ott vagyok benne- mosolyogtam, majd megcsókoltam.
***
Ebédre értünk vissza, kissé futva, karöltve Zackhyvel.
Délután kviddicsmeccs következet, Lányok vs. Fiúk. Igaz, mindig fogó voltam, de most, hogy eltérjek kicsit a megszokottól Cattel lettem hajtó. Nagyon vicces helyzetek adódtak, s a vezetés nem a miénk volt. Cathy ötletére bólintottam egyet, s míg ő szorgosan tevékenykedett az őrző Chris figyelmén, én szépen bedobtam pár gólt, s kik győztek???? Hát mi, főleg, hogy a cikeszt is Gabby kapta el :)) Pacsiztunk egyet Cathyvel, s nagyot kacagva levonultunk a játéktérről.
Elvonultunk egy kicsit Leahvel beszélgetni, finom forró csoki mellett. Épp azt latolgattam, hogy hova vitt el Zack, amikor sus- musra lettem figyelmes, meg egy koppanásra.
Egy legyintéssel kinyitottam az ajtót, s egy filmbeillő jelentettel beesett rajta a két jómadár (L)
- Két ilyen csibészt könnyű észrevenni- válaszoltam Cathy kérdésére nevetve.
***
Késő este, levonultunk mozizni egyet. Mi, így a nagy négyes :) Egy romantikus filmet néztük meg: Szerelem az utolsó vérig-et, mely szomorú pillanatainál éreztette igazán velem: MINDENNÉL JOBBAN SZERETEM ŐT!



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Sue naplója © 2010

Blogger Templates by Splashy Templates