Némi zajra ébredtem, s arra, hogy Zack nincs mellettem :( Gyorsan pattantak ki a szemeim, amint kezdődött a nagy akció: felosonni a szobáinkba anélkül, hogy azt észrevennék...A reggeliig Leahvel beszélgettünk, majd az étkezésre úgy ballagtunk le, mint aki csak abban a pillanatban ébredt.
Elhatároztuk magunkat egy hatalmas csajos, SPA napra, melynek helyszíne a fedett, s felfűtött veranda volt, ahol füstölőket gyújtottunk, koktélokat ittunk, s lágy zenét hallgatva, maszkkal az arcunkon beszélgettünk.
Boldogan láttam, ahogy minden lány csatlakozott hozzánk, megemelve a hangulatot.
A finom ebéd után, a fiúk kérésére elmentünk síelni, a közelbe. Össze is néztünk Cathyvel a tudásunkat latolgatva.
Szerencsémre, ott volt Zackhy, aki próbált minden egyes mozzanatot betanítani nekem a próba előtt, kedvenc része neki is, és nekem is az volt, amikor a derekamat próbálta korrigálni.
Az első esésem brutális volt. Kacagva pattantam fel, s próbáltam kisöpörni a pólóm alól a havat. Elpirulva bámultam Cathy után, aki szintén nem volt sikeres ebben a sportágban.
Körülbelül a 7. próbálkozásom már elfogadható volt, de még akkor is kiment alólam a talaj, nagy fájdalmaimra... Aránylag egész jól elsajátítottam az ehhez kellő tudást, de azért még van mit fejlődnöm :)
Vacsora után, úgy döntöttem rögtön le is zuhanyzok, mert a délutáni program után kellett egy kis felfrissülés...
Ekkor kapta el a kezem Zackhy, s maga felé húzott a nyitott verandára. Nem ellenkeztem. Leültem az egyik székre, majd betekertem magam, az ülőkén lévő vastag takaróba. Ő mellém ült, pont úgy, hogy egymás kezét fogva bámuljuk a csillagokat..
Még mielőtt mondhattam volna bármit is, valami meleget éreztem a kezemben: forrócsokit adott át nekem. Elvigyorodtam...
- Minek köszönhetem ezt a kellemes meglepetést?
- Annak, angyalom, hogy csicseregte egy Cathy nevű pacsirta, hogy mennyire odavagy mindezért- mosolygott, s én azt hittem, megeszem, OLYAN ÉDES :$
- Ó, megszólalt a pacsirta?- kacagtam.- Jön a tavasz!- s ő kérdő tekintettel meredt rám.
- Ááá, tudod, a névnapomon...
- Február 19.-én- vágott közbe vigyorogva.
- Igen, február 19.-én- vettem egy mély lélegzetet hálás arckifejezéssel,- ha megszólal a pacsirta, jön a tavasz. Ha nem, akkor még várat magára a jó idő...
- De hát még csak most kezdődik a tél, angyalom- kacagott.- Imádom, amikor ábrándozol, a tekinteted az arckifejezésed, mint egy nimfáé- vigyorgott.
- Ááá, tényleg, Mr Anderson- mosolyogtam.- Akkor, hadd meséljem el, miről álmodozom most- hajoltam közelebb hozzá.- Egy elképesztően helyes, vagány, szexi pasi mellett ülök a holdfényben, s a szerelem mámorában fürdőzve, a november utolsó előtte napjának estéjén, azon gondolkozva, hogy van- e ennek az időpontnak valami különleges tulajdonsága!? De amit biztosan tudok, hogy a szívem hevesen ver, forr a vérem, s szükségem van egy csókra..- s mielőtt befejezhettem volna a szövegemet, forró csókot lehelt ajkaimra, s így ment ez, egészen éjfélig...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése