2011. március. 13., vasárnap

Elnézést mindenkitől! A plakáton 2011 helyett 2010et írtam!

Sűrű egy nap volt, hiszen megtartottuk a Grácia Roxfort első Tavaszi bálját. Szervezőként eléggé nehéz volt a kezemben tartani a dolgokat. Korán keltem és egész reggel csak rohangáltam. Az ebédet is csak kapkodva ettem, hiszen délután fel kellett díszítenünk a termet, a zenét, az ételeket helyre tenni és a vendégeket illően fogadni. Nagyon- nagyon izgatott voltam plusz még a ruhámat sem láttam, amit Lora küldött nekem, mivel nem volt időm lemenni Roxmortsba.
Délután szerencsésen sikerült kiürítenünk a termet és előkészíteni mindent a bálra. Még egyszer köszönöm Cathynek a segítséget! Nagyon- nagyon köszönöm ♥
Nem volt sok időm, megzuhanyoztam és rendbe raktam magam, illetve felvettem a ruhámat és az álarcomat:

A bál este 7 órakor kezdődött, ahova Cathyvel érkeztem a megbeszéltek szerint. A Nagyterem minden egyes szeglete gyönyörűen fénylett és én olyan boldog voltam, hogy ebben a munkám is benne volt, hogy azt le sem tudom írni ♥:

Amint beléptem a terembe, egy kis mosoly szökött az arcomra. Minden mesebeli volt: a díszlet, az emberek, kik elbűvölő ruhákba bújva, álarcok mögött rejtőzködve táncoltak könnyed zenére. Túlságosan is bódító volt a kép. Csupán egy valami hiányzott a sztoriból: a szőke herceg.
Ismerős arcok után kutattam, ez jelentette a legnagyobb kihívást, hisz nem volt könnyű dolgom. Miközben a táncoló párok között botladoztam Cathyvel az oldalamon, a szemem körbejárta a termet, megfogalmazva, hogy ebben az én munkám is bőven benne van.
Amint megérkeztünk az asztalokhoz, melyen tavaszi gyümölcsök, falatkák, ételek és italok álltak lenyűgöző kivitelben, Cat a fülembe súgta:
- Az a két srác ide kukucskál- mondta huncutul, amire én egy kuncogással feleltem, s közben felemeltem az egyik kancsót innivalóért.
Alig, hogy megittam a finom koktélszerű valamit, az említett két srác megrohamozott minket.
Nem nagyon beszélgettünk, csak táncoltunk, vagy ő bókolgatott, miközben én azt találgattam, hogy kit rejt az álarc.
Sajnos a további 2 partnerem kilétére sem tudtam rájönni, de nem is érdekelt, mert én csak Őt kerestem.
Fél nyolckor trombitaszó közepette jelentették be, hogy megérkeztek a többi mágusképző iskola növendékei. Mindannyian különleges belépővel érkeztek, a maguk varázslatos módján. Lenyűgözőek voltak.
Egész végig Zacket kerestem a tömegben. De sajnos nem tudtam kiszúrni, pedig a szívem hevesen vert, hisz aznap este egy izgalmas játék főszereplője lehettem.
Nyolc órakor elfoglaltam a helyemet a színpadon, miután több beszéd is elhangzott:
- Kedves egybegyűltek! Még egyszer nagy szeretettel köszönjük a Dumstrang és a Beauxbatons növendékeit is! És természetesen titeket is, kedves Roxfortos diákok! A mai este különleges, mindannyian jól tudjátok: professzorok és diákok is egyaránt. Ezen az éjjelen, a Grácia történelmében először megválasztjuk a Tavasz mágusát. A szabályok egyszerűek:
A leggyorsabb, helyesen válaszoló diák folyamatosan gyűjtheti a pontjait és a nyertes az, aki a legtöbb pontot rakja zsebre. A terem másik végében elhelyezett, három, nagy piros asztal egy lángot vesz körül. Ez a láng dönt el mindent. A játék menete a következő: az asztalokon elhelyezett pergamenekre kiállítottunk 10 darab kérdést, amelyekre a megoldást minél gyorsabban rá kell írnotok, majd bedobni a serlegbe! A Tavasz serlege, a gyorsaságtól és a helyes megoldásoktól függően rangsorol és éjfélkor kidobja majd annak a nevét, aki a legjobban teljesített! Szóval a nevek se maradjanak ki! Jó szórakozást kívánok és varázslatos estét! Majd jövök éjfélkor!
Igyekeztem le a színpadról, hogy eltűnjek a rivaldafényből és hogy nehogy árulkodó jeleket adjak magamról, hogy ki is vagyok valójában.
Amint leértem, egy fiú felkért egy táncra. Kicsit bugyuta volt a szememben, adta a nagy varázslót, de túl gyerekesen viselkedett ahhoz.
Mikor sikerült tőle megszabadulnom, egy fiút majdnem összetévesztettem Zackhyvel.
Kilenckor, amikor összetalálkoztunk a pultnál Cathyvel, mesélte, hogy nagyon közel volt ahhoz, hogy megtalálja Christ. Én meg elmondtam, hogy:
- Egy fiú felkért táncolni. Dumstrangos volt, körülbelül ugyanolyan magas mint Zack és ugyanolyan daliás. Ki akartam valamit szedni belőle, mert már nagyon azon a sejtésen voltam, hogy ő az, de kacagása olyan borzalmas volt. Ő édesen kacag, meg hát...- áradoztam és nevettünk, ahogy az egyik lány ügyesen leönti a ruháját.
Fél tíz lehetett, amikor Catet egy újabb táncra kérték és én egyedül ültem az egyik széken és azon szórakoztam, hogy a virágokat átszíneztem, pár egyszerű varázslattal. Miután meguntam felkeltem és elmerültem a tömegben.
A mellettem ringatózó párok boldogságot loptak a szívembe, ám, amikor valaki hátulról gyengéden megragadta a kezemet, s közelebb húzott magához, elállt a szavam.

- Azt nem mondták, hogy nimfák is andalítani fogják a diákokat- suttogta.
- Nem nimfák- mosolyodtam el-, csak egyszerű lányok, akik csak úgy belefutnak idegen fiatalemberek karjaiba.
Ekkor megpenderített, s így szembe álltam vele, elég közel egymáshoz.
- Idegen?- kacagott fel.- Nem is annyira mint hinnéd- nevetett, majd kezét a csípőmre helyezte és megringatott, s elkezdtünk táncolni.
- A bírák minket figyelnek, szóval muszáj a te idegeneddel táncolnod, kicsi lány- súgta a fülembe.
- Honnan tudsz te a bírákról, Zack?- kacagtam.
- Jók a forrásaim- mondta kissé felcsúsztatva a maszkot, s megcsókolt.
- Ez nem érvényes- nevettem továbbra is.- Azt hittem, hogy csak éjfél felé találsz meg.
- Egy ilyen szépséget könnyű megtalálni, no meg, te vonzasz engem.

Most mondja valaki, hogy a szerelem nem szép? A legviccesebb, hogy azon logikáztam, hogy- hogy szúrom majd ki Zacket, de nem kellett hozzá semmi, azonnal felismertem, hogy ő az.
Egész este táncoltunk, majd 11 körül az egyik sarokba hívott, ahol ott volt Chris és Cathy is, illetve további ismeretlen alakok.
- Szóval ő itt Sue- mondta a srácoknak, akik a székeken heverésztek.
- Tudtuk, hogy szép, de hogy ennyire...- mondta az egyik, én meg elpirultam.
- Hát, babám, jól kifogtad Zackkel, ő egy ördög, te meg angyal- kacagott a másik.
- Vagy fordítva- grimaszoltam.
- Mielőtt elkezdetek elemezgetni minket, Sue ő itt Aaron, Bobby és barátnője Kristin, David, Cody, barátnője Lana, James, Kevin és Walter- mutogatott végig a társaságon.
- Szia/ Heló/ Csövi- mondták kórusba.
- Sziasztok- mosolyogtam.
- Ja és ő itt Chris és Cathy- szúrta közbe Daniel.
- Á, sziasztok, de azt hiszem titeket már jól ismerlek- nevettem, aztán bevetettem magam közéjük és elkezdtünk beszélgetni. Jó kis társaság gyűlt össze, Roxfort, Dumstrang és Beauxbatons tanulók is voltak köztünk, kitűnő párosításokban és jó témákkal.
Éjfél előtt 10 perccel otthagytam őket és siettem a bírákhoz, akik titkos szavazást tartottak a díjakat illetően.
Egy pergament kaptam a kezembe, melyre egy zöld virágmintás szalag volt tekerve, s azzal bandukoltam fel a színpadra, mögöttem pár diák a díjakat hozta.
- Végre eljött a várva várt pillanat!- mondtam be.- A Serleg már döntött és készen áll arra, hogy megmutassa a nyertesünket- mutattam a zölden égő serlegre-, aki a világtörténelemben először válhat a Tavasz mágusává, s viselheti büszkén ezt a címet, mindörökké!- ekkor kirepült egy darab cetli, egy maradvány az egyik feladatlapból és csak a megoldó nevét tartalmazta. Elrévedtem rajta, aztán a reszkető közönségre pillantottam:
- A Tavasz mágusa, az első számú, aki a legvarázslatosabb teljesítményt nyújtotta ma este, az nem más, mint Vanessa A. Pellax, avagy Vanessa professzor, aki, mint 7. diák vett részt a játékban. Gratulálunk neki!- tapsolt a tömeg, s megjelent Vanessa, akinek boldogan nyújthattam át a következőket:

- Még mielőtt szétszélednétek, szeretném elmondani, hogy további két titkos díj is kisorsolásra került, amelyet meglepetésnek szántunk számotokra. Az egyik díj a Kikelet tündére, a másik pedig az Alakváltó. Az első a legjobb táncospárt illeti, a második pedig a legjobb jelmez viselőjét... Nem is húznám az időt, a nyertes, mindháromban: Vanessa A. Pellax. Gratulálunk, Vanessa!
A tömeg ujjongott, miközben átnyújtottam a díjakat, vagyis a maradék kettőt:

___________________________________________________________

Miután megtörtént a ceremónia lerohantam a többiekhez, mert már az óra hatalmasakat kongatott, s a visszaszámlálás is elkezdődött. Mikor éjfélt ütött az óra lekaptam a maszkomat és Zacket kerestem a tekintetemmel, mire az hátulról megpördített és megcsókolt.

Hajnali kettőkor ért véget a bál, már nagyon álmos voltam, de egyben boldog is. Nagyon jót beszélgettem és táncoltam Zackkel, hihetetlenül jól esett. Az egyik legkellemesebb rész az volt, amikor a Roxfortról kérdeztem:
- Így képzelted el?
- Hát, messziről felülmúlja minden elképzelésemet- s ezen felül még több óráig álmélkodott rajta.

Amikor viszont elbúcsúztunk, annyira elkomorodtam, de megsimogatta az arcomat, s így szólt:
- Jajj, angyalom! Nemsokára vége az évnek és az első dolgom lesz az, hogy meglátogassalak!- mondta és csókot nyomott az ajkaimra.

Miután bejöttem az udvarról, az integetések után, benéztem a Nagyterembe, ahol még pár diák dalolászott, beszélgetett, de látszott rajta, hogy álmosak.
A megbeszéltek szerint a manók reggelig kitakarítanak, szóval megnyugodtam, de azért megírtam a Faliújságra az összefoglaló cikkem, az estéről.