2011. március. 21., hétfő

Az egész múlt hetem arra ment el, hogy tanultam mint egy őrült. Nem volt könnyű és minden idegszálamat meg kellett feszítenem, így nem volt jó kedvem, egész héten negatív voltam, túlságosan reális.
A jegyeim lefelé húzták a bizonyítványomat és ez nem adott túl jó hatást a napjaimnak. Még azt sem tudtam elviselni, hogy az elsősök nevetgélnek, ilyenkor megijesztettem őket.. A prefi teendőim megnőttek és ez még jobban lezsibbasztott. Még vasárnap is tanultam, s egész végig görcsbe állt a hasam, plusz volt egy kis lázam is... Röviden: ratyi hetem volt...

De a mai nap se számítottam jobbra.. Reggel egy kicsit gitároztam, ami kissé oldotta a feszültségem, habár a reggelinél még ugyanolyan nyúzott voltam, de nem zsörtölődtem! És ez csodaaa :D
Kezembe vettem a tegnap délután kapott papírost és el kezdtem olvasni, kiszúrva a mai nap első állomását:
Bűbájtan, SVK, Bűbájtan, Átváltoztatástan, Sárkánytan volt a mai nap terítéken.
Úgy látszott a múlt heti nyomorgásom meghozta gyümölcsét, mert eléggé jól teljesítettem, s ennek eredményeként a kedvem felment a maxra.

Délután baglyokat írogattam a kedvenc fámnál. Felidéztem, amikor még régen, az egyik hosszú vizsganap után találkoztam ott Berenice-al, a véletlen műveként. Hiányzott az a nap. Napok, hetek óta nem láttam a lányt, nem tudtam merre kószálhat, mintha elnyelte volna a mágia... :'(

4 órakor találkoztam Cathyvel, aki beszámolt nekem a vizsgaeredményeiről, s hogy milyen frappáns feladatokkal kellett szembenéznie. Nekem a kedvencem, mint mindig az SVK vizsga volt. Egy akadálypályán kellett átjutnunk, használva azokat a varázslatokat amelyekkel ebben az évben ismerkedtünk meg...

Este úgy döntöttem nem tanulok holnapra, így hát prefektusi járőrözésre indultam Cattel. Kicsábítottuk Lisát is. A hármas kombináció eredményeként a Nagytermet megbűvöltük mindenféle vicces dologgal: csokibombákkal, idegesítő mágiatörténeti kérdésekkel, amelyek nem hagyták az elsősöket nyugodtan elfogyasztani a reggelijüket és morcos tanárokként vallatták őket tudásukról...
A nap végére egészen jó kedvem lett. Beültünk a Karamella-a alagútba a lányokkal és ott nevettünk a tréfáinkon, amiket ebbe a tanévbe elsütöttünk.

(Jaj, s hogy elmondjam miért lett ilyen rövid a szövegezésem, mert be kell tartanom a lustaság egyik törvényét, amit mi tekergők elfogadtunk: Amit megtehetsz ma, halazd holnapra :D )