2011. március. 23., szerda

Végre :D Alig vártam már azt a napot ^^ Ekkor voltak az utolsó vizsgáim, név szerint: 2 bájitaltan és 3 vámpírtan. Szóval az egész napom Vanessa professzorral tölthettem, akit még így, egy év után sem tudtam elfogadni professzornak, túl fiatal és csinos volt még, de igyekeztem.

Mivel csak 4 "órám" volt hamar végeztem. Ebéd után elvonultam az egyik folyosóra gitározni. Olyan régen csináltam ezt. Emlékszem: annyit rajzoltam, annyit gitároztam, sokkal aktívabban tekergőztem, sokkal többet foglalkoztam a barátaimmal és az életem is izgalmasabb volt. Mostanra már csak egy slampos, sablonszerű mintaéletem volt, amiben mindig ugyanaz volt a menü: bálok, bulik, találkozók.. Másnak ez hatalmas dolog lenne, de számomra már csak unalmas árnyékvilágnak tűnt. Ezért is határoztam el, hogy nem szervezek bulit a születésnapomra, sőt, annak költségeit szegény, árva, hátrányos helyzetű boszorkányoknak és varázslóknak ajánlom. Bármennyire is csekély ez az összeg, szerintem minden fillér jól jön.
De hogy tovább elemezzem ezt a "slampos" életet megemlítendő, hogy sok- minden megváltozott. Először is tekergőváltás volt, nem tudtam megszokni, hogy Vic kiköltözött és professzor lett, nem túlságosan jött össze a kviddics sem és az újságírásban sem fejlődtem sokat. Aztán fura volt, hogy Katie iskolás lett, illetve annyi barátommal nem találkoztam, mert már- már elnyelte őket a föld. Hiányzott például Nice édes mosolya is...
Hiányzott a régmúlt... ♥
Aminek talán a legnagyobb hatása volt az életemre, az Kevin és Connor decemberi akciója volt. Ezidáig elfeledkeztem róla, vagy nem vettem tudomást róla, mert még most is elborzasztott. De most, hogy érzem egyre jobban megszűnik körülöttem a Roxfort óvó varázsa és nemsokára szünet, valahogy félek a találkozástól. Amíg a suliban voltunk nem számítottam hogy beszélni akart velem, ridegen hagyott, de most...
Tudom, ezek csekély, egyszerű és kicsinyes dolgok, s mindannyian azt gondolhatjátok, hogy: "Mi baja van, hisz mindene meg van!?"
Magam sem tudom konkrétan megmondani. Megváltoztam, ez az egy biztos, sőt, még a folyamat nem ért a végéhez. Nem tudom ki leszek, ha végigjárom ezt az utat, de jelenleg meg sem tudom jósolni... Nem tudom, honnan jött az érzés, de úgy érzem magam, mintha két seprű között ülnék, de magukat a seprűket sem látom, mert minden homályos, kiszámíthatatlan és nem tudok rájönni, hogy mi történik velem! Mi lehet a bajom!?

3 óra körül lementem megsétáltatni Sziszyt. Lekuporodtam a kedvenc fám alá és Sziszyvel játszadoztam, messzire varázsoltam a játékát, közben egy dallamot kottáztam és alá klarinétoztam.
- Áá, szia drága twichesem- egyszer csak azt vettem észre, hogy Cat teletömött táskával, fáradtan, de jókedvűen lecsüccsent mellém. Kissé szeles volt, látszott rajta, hogy fel van pörögve. Nekidőlt a fának.
- Áá, fantasztikus vizsgáim voltak, egyszerűek és frappánsak... No de, most nem ez a lényeg. Milyen ruhát vegyek fel holnap a bulidra?- kérdezte izgatottan.
- Hát, Pure, nem lesz buli- mondtam mire ő elképedt és magyarázhattam az okokat, melynek lényege az összeg helye volt, hogy olyanok gazdálkodhassanak vele, akiknek komolyan szükségük van rá.
- Á, elfelejtettem valamit- ugrott fel.
- Azt mondtad mindennel végeztél- néztem rá döbbenten. Tudtam, mit forgat a fejében.
- Hát- forgatta a szemeit.- Még találkoznom kell Holly-val, megígértem neki, hogy odaadom a könyvem, mert még holnap is lesznek vizsgái és van pár kidolgozott példafeladatom- s erre hátat fordított.- Majd még beszélünk, mondjuk vacsinál- kiáltotta és futásnak eredt.

A délután további részében felkerestem Berenice-ot. Nagy nehezen a nyomára bukkantam, de csak keveset tudtunk beszélni. Úgy észleltem megváltozott és ez egy kicsit frusztrált.
Vacsoránál csak annyit láttam Cathyből, hogy bekap egy falat kaját, a többit a táskájába tömi és rohan.
- Ennek meg mi baja van?- érdeklődtem meg magamtól, de választ csak a másnap rejtett.