Korán ébredtem és felettébb vidáman.
Dudorászva indultam a fürdőbe, ahol egyre nagyobb örömmel figyeltem öregedő arcomat, amely immáron a 15. életévét kezdte.
Boldogan ugrándoztam le a Nagyterembe reggelizni, ahol lecsapódtam Cathy mellé.
- Jó reggelt, drágaságom! Csodálatos napunk van nemde!?- kezdtem, miközben egy kenyeret kentem valami krémmel, ami nagyon ínycsiklandónak látszott.
- A madarak is olyan szépen csicseregnek és olyan jó kedvem van- folytattam az eszetlenségeimmel, amik a nap szépségét firtatták.
Reggeli után összeszedtem a könyveimet és visszavittem őket a könyvtárba, hisz az évvégi pergamen is ezt írta. Mivel ma már nem volt vizsgám egész délelőtt a könyvtárban voltam és múlattam az időt.
Örültem, hogy vége az évnek, és hogy a vizsgáimat is sikeresnek éreztem.
(Őszintén év végén már teljesen megzavarodtam az órarendem átfirkált szövegezetétől, amelyek azt mutatták, hogy új tanítási rend lépett érvénybe, plusz az év eleji Repüléstan Asztrológiára, majd Sötét Varázslatokra váltott és teljesen felborult az egyensúly a tanórák között logikus gondolkodásomban...)
Délután egy barátságos kviddicsmérkőzésre mentem, amiben nem voltak megszervezett csapatok, csupán aki játszani akart, fontos szabályok és feltételek mellett kipróbálhatta magát. Sokan nem bírták ki a meccs végéig, de én mindvégig a fogó szerepét töltöttem be és nagy nehézségek árán el is kaptam azt a kis ficánkoló labdát, a cikeszt.
Ezután indultam a Nagyterembe uzsonnázni. Ott találkoztam Cathyvel aki nagyon izgatottnak tűnt.
- Mi történt? Kandikáló bogarat nyeltél?- nevettem, miközben bekaptam az első falatokat.
- Ne egyél, hanem gyere...- rántotta meg a kezem és kihúzott a Nagyteremből és eligazított a Caminus ajtajáig.
- Hmm, mi jár a fejedben?- vigyorogtam.
- Semmi érdekes, amiről tudnod kéne. Amit viszont kell tudnod: hogyha fél 5ig nem csíped ki magad egy kicsit, megeszlek. Itt találkozunk pontban fél 5kor!- mondta temperamentumosan, huncutul mosolyogva.
Nem tudtam pontosan, hogy mire készült, habár nagyon érdekelt.
Reméltem nem szervezett bulit, hisz saját kívánság volt hogy a bulira félretett pénzt japán varázslóknak adják, akik károsultak a nem régi katasztrófában, habár azért a kedves gesztus pár mosolyt csalt az arcomra. Konkrétan úgy festettem mint egy Vigyorszirupot ivó diák.
Szótlanul rámoltam ki a szekrényt, keresve valami csinos talárt, amely alá, most kivételesen egy világos kisruhát vettem, meg fitogtatta a tavasz színeit.
Pontban fél 5re lettem kész, s addigra felvettem Pure izgága hangulatát. Ő is pontban akkor megjelent és nagy boldogan mondta:
- Remélem tetszeni fog, majd ahova megyünk! De előtte, be kell kötnöm a szemed!- mondta és rám varázsolt egy kendőt, én meg felnevettem:
- És mi lesz az eltűnő lépcsőfokokkal, no meg a járőröző oszlopokkal? Nekik megyek, vagy hogy képzelted?- nevettem.
- Nyugi, nem mész neki semminek! Nem messze vagyunk attól ahova megyünk és oda el tudlak korrigálni- kuncogott.
Nem szóltam semmit, nehogy elrontsam a hangulatot, inkább figyeltem bizonytalan lépteimre...
És igaza volt, pár percen belül- melyek óráknak tűntek- meg is érkeztünk oda, valahova, a nem tudom hova xD
- Szóval, azt mondtad, nem szeretnél hatalmas szülinapi partit- kezdte Cathy-, mert hogy az pazarlás. Épp ezért egy olyan meglepetéssel készültem, ami nem volt drága és pont az ideálod. Legalábbis remélem, hogy tetszeni fog- mondta csilingelő hangján és levarázsolta a fejemről a kendőt.
Egy egész sereg diák állt előttem: a legjobb barátaim, akik egyszerre kiáltották, hogy: "Boldog szüliiiinaaapoooot!", s elém toltak egy hatalmas gyönyörű- szép tortát:
Lélegzetelállító volt,s a virágok tölcsérében elhelyezett gyertyák elfújásakor kívántam is, hogy mit, az titok :D
Aztán örömkönny csordult a szemembe és Cathy nyakába ugrottam, hálálkodva, s megköszöntem mindenkinek aki jelen volt.
A meghatódottságom határtalan volt. A Roxfort egyik terme átalakult:
Valami hasonló lehetett, több gyertyával, pár szülinapi kiegészítővel és egy szülinapi plakáttal teljessé téve a képet.
És ez még nem volt semmi, amint elmondtam a rövid kis beszédem megjelent Katie és átadta a család ajándékait:
A ruha fenomenális volt és az ékszerek... Újabb örömcseppek jelentek meg az arcomon és meg sem tudtam nyikkani, csak annyit, hogy köszönöm..
Össze vissza puszilgattam a húgomat, aki utoljára ezt a gyűrőt adta át, amelyet maga Zack küldött mellékelten egy levéllel.
Tudjátok- e milyen boldog voltam? Hihetetlenül.. Kicsit furán éreztem magam a sok ajándék között, amiket a barátaim hoztak, s amik azért tetszettek, mert praktikusak voltak és nem kellett óriási pénzeket kidobni...
Egészen este 9-ig voltunk "bulizni". Beszélgettünk és táncoltunk, illetve hatalmasakat nevettünk. Imádtam ♥
Csupán Zack hiányzott... :(
Miután a professzorok által megbeszélt időpont lejárt mindenki indult a hálókörletébe, kivéve engem és Cathyt.
- Nem is tudom, hogy hogyan érdemelt én ezt ki!? Csodálatos este volt, pont az ideálom, ahogy mondtad, és teli varázslattal.. Mint amikor a csokitortán lévő krampusz elkezdett szteppelni, úgy járt az én szívem is boldogságában- karoltam át Cathyt miközben róttuk a barátság csillagos útját... ♥
Dudorászva indultam a fürdőbe, ahol egyre nagyobb örömmel figyeltem öregedő arcomat, amely immáron a 15. életévét kezdte.
Boldogan ugrándoztam le a Nagyterembe reggelizni, ahol lecsapódtam Cathy mellé.
- Jó reggelt, drágaságom! Csodálatos napunk van nemde!?- kezdtem, miközben egy kenyeret kentem valami krémmel, ami nagyon ínycsiklandónak látszott.
- A madarak is olyan szépen csicseregnek és olyan jó kedvem van- folytattam az eszetlenségeimmel, amik a nap szépségét firtatták.
Reggeli után összeszedtem a könyveimet és visszavittem őket a könyvtárba, hisz az évvégi pergamen is ezt írta. Mivel ma már nem volt vizsgám egész délelőtt a könyvtárban voltam és múlattam az időt.
Örültem, hogy vége az évnek, és hogy a vizsgáimat is sikeresnek éreztem.
(Őszintén év végén már teljesen megzavarodtam az órarendem átfirkált szövegezetétől, amelyek azt mutatták, hogy új tanítási rend lépett érvénybe, plusz az év eleji Repüléstan Asztrológiára, majd Sötét Varázslatokra váltott és teljesen felborult az egyensúly a tanórák között logikus gondolkodásomban...)
Délután egy barátságos kviddicsmérkőzésre mentem, amiben nem voltak megszervezett csapatok, csupán aki játszani akart, fontos szabályok és feltételek mellett kipróbálhatta magát. Sokan nem bírták ki a meccs végéig, de én mindvégig a fogó szerepét töltöttem be és nagy nehézségek árán el is kaptam azt a kis ficánkoló labdát, a cikeszt.
Ezután indultam a Nagyterembe uzsonnázni. Ott találkoztam Cathyvel aki nagyon izgatottnak tűnt.
- Mi történt? Kandikáló bogarat nyeltél?- nevettem, miközben bekaptam az első falatokat.
- Ne egyél, hanem gyere...- rántotta meg a kezem és kihúzott a Nagyteremből és eligazított a Caminus ajtajáig.
- Hmm, mi jár a fejedben?- vigyorogtam.
- Semmi érdekes, amiről tudnod kéne. Amit viszont kell tudnod: hogyha fél 5ig nem csíped ki magad egy kicsit, megeszlek. Itt találkozunk pontban fél 5kor!- mondta temperamentumosan, huncutul mosolyogva.
Nem tudtam pontosan, hogy mire készült, habár nagyon érdekelt.
Reméltem nem szervezett bulit, hisz saját kívánság volt hogy a bulira félretett pénzt japán varázslóknak adják, akik károsultak a nem régi katasztrófában, habár azért a kedves gesztus pár mosolyt csalt az arcomra. Konkrétan úgy festettem mint egy Vigyorszirupot ivó diák.
Szótlanul rámoltam ki a szekrényt, keresve valami csinos talárt, amely alá, most kivételesen egy világos kisruhát vettem, meg fitogtatta a tavasz színeit.
Pontban fél 5re lettem kész, s addigra felvettem Pure izgága hangulatát. Ő is pontban akkor megjelent és nagy boldogan mondta:
- Remélem tetszeni fog, majd ahova megyünk! De előtte, be kell kötnöm a szemed!- mondta és rám varázsolt egy kendőt, én meg felnevettem:
- És mi lesz az eltűnő lépcsőfokokkal, no meg a járőröző oszlopokkal? Nekik megyek, vagy hogy képzelted?- nevettem.
- Nyugi, nem mész neki semminek! Nem messze vagyunk attól ahova megyünk és oda el tudlak korrigálni- kuncogott.
Nem szóltam semmit, nehogy elrontsam a hangulatot, inkább figyeltem bizonytalan lépteimre...
És igaza volt, pár percen belül- melyek óráknak tűntek- meg is érkeztünk oda, valahova, a nem tudom hova xD
- Szóval, azt mondtad, nem szeretnél hatalmas szülinapi partit- kezdte Cathy-, mert hogy az pazarlás. Épp ezért egy olyan meglepetéssel készültem, ami nem volt drága és pont az ideálod. Legalábbis remélem, hogy tetszeni fog- mondta csilingelő hangján és levarázsolta a fejemről a kendőt.
Egy egész sereg diák állt előttem: a legjobb barátaim, akik egyszerre kiáltották, hogy: "Boldog szüliiiinaaapoooot!", s elém toltak egy hatalmas gyönyörű- szép tortát:
Lélegzetelállító volt,s a virágok tölcsérében elhelyezett gyertyák elfújásakor kívántam is, hogy mit, az titok :DAztán örömkönny csordult a szemembe és Cathy nyakába ugrottam, hálálkodva, s megköszöntem mindenkinek aki jelen volt.
A meghatódottságom határtalan volt. A Roxfort egyik terme átalakult:
Valami hasonló lehetett, több gyertyával, pár szülinapi kiegészítővel és egy szülinapi plakáttal teljessé téve a képet.És ez még nem volt semmi, amint elmondtam a rövid kis beszédem megjelent Katie és átadta a család ajándékait:
A ruha fenomenális volt és az ékszerek... Újabb örömcseppek jelentek meg az arcomon és meg sem tudtam nyikkani, csak annyit, hogy köszönöm..Össze vissza puszilgattam a húgomat, aki utoljára ezt a gyűrőt adta át, amelyet maga Zack küldött mellékelten egy levéllel.Tudjátok- e milyen boldog voltam? Hihetetlenül.. Kicsit furán éreztem magam a sok ajándék között, amiket a barátaim hoztak, s amik azért tetszettek, mert praktikusak voltak és nem kellett óriási pénzeket kidobni...
Egészen este 9-ig voltunk "bulizni". Beszélgettünk és táncoltunk, illetve hatalmasakat nevettünk. Imádtam ♥
Csupán Zack hiányzott... :(
Miután a professzorok által megbeszélt időpont lejárt mindenki indult a hálókörletébe, kivéve engem és Cathyt.
- Nem is tudom, hogy hogyan érdemelt én ezt ki!? Csodálatos este volt, pont az ideálom, ahogy mondtad, és teli varázslattal.. Mint amikor a csokitortán lévő krampusz elkezdett szteppelni, úgy járt az én szívem is boldogságában- karoltam át Cathyt miközben róttuk a barátság csillagos útját... ♥
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése