2010. november. 30., kedd

Korán keltünk Cathyvel, hogy a hajnalt a kocogásnak szenteljük. 6 óra volt,a nap még alig- alig kukucskált a látóhatáron. Mind a ketten meleg, kényelmes ruháinkba bújtunk.
Én egy fekete- rózsaszín melegítőbe bújtam, hajamat Cat befonta. Fejemre sapkát helyeztem, kabátot vettem, s egy fehér sportcipőbe bújtattam a lábaimat. Mielőtt kiléptünk az ajtón, furcsa piszmogást hallottam, de mindezt elnyomta a kintről érkező hangok kontrasztja, melyet Leah engedett be.
Kiléptünk a havas tájba,s az erdő felé kezdtünk kocogni, s nagyokat kacagtunk. Épp azon nevettem, hogy majdnem orra estem megállás közben, amikor Cat megragadta a karomat. Megdermedtem, megnyikkanni sem bírtam. Aztán hatalmasat sóhajtottam, amikor egy kéz átfonta a derekamat. Ismertem azt a kezet, s ez megnyugtatott. Hátrabillentettem az arcom, hogy arcon pusziljam Zacket.
Ekkor Cathy már egy fa rejtekében álldogált, követni akartam, de Zack magához szorított és megcsókolt. Finom, mentolos lehelete és a hó képe elvarázsolt,s nem bírtam szabadulni.
Amikor viszont lehunyta pilláit ellöktem magamtól, s kacagva futottam Cathyhez, aki megint eltűnt,s miközben őt kémleltem, egy hógolyó fenéken talált.
- Óóó, angyalom, a hógolyóm megtévedt- nevetett gúnyosan, én pedig kiöltöttem rá a nyelvem, s egy hógolyót dobtam egyenesen a mellkasára.
- Óóó, bocsánat, édesem, mágnesként vonzotta a hógörgetegem az izmos felsőtested- kacérkodtam.
S így ment ez, amíg el nem áztunk a hógolyózáporban. Észt vesztve rohantunk a zsupsz- kulcshoz, mely hála istennek a szobáink előtt tett ki minket. Elkezdtem sprintelni a zuhany felé, s hátrakiáltottam Cathynek:
- Bocs, drágám! De Zack megizzasztott- nevettem.

***

Reggeli után elvonultunk Zackhyvel, s ő felvezetett egyenesen a zeneszobába.
- Olyan régen zenéltünk együtt, talán elkezdhetnénk- vigyorgott egy gitárral a kezében. Én a berendezést bámultam, aztán leültem hozzá dúdolni. Nemsokkal ezután elkezdtünk hablatyolni és jött az ötlet: egy közös dal.

Épp eljutottunk a negyedéig, s azt szépítgettük, amikor megjelent két ismerős arc az ajtóban. Elvigyorodtam, s abbahagytuk a próbát, mire ők:
- Heey! Sziasztok, skacok! Nem akartunk zavarni, csak... Mi volt ez? Gyönyörű szép. Folytassátok csak- mondta Cat, Chris ölelésében. Mielőtt válaszolhattam volna a zongorától, Zack újra a húrok közé csapott. Mikor végig értünk a részleten megszólaltam:
- De még nincs kééésszz- de közbevágott Cathy.
- Ez nagyon szép – mondta mosolyogva.- Nekünk is van valamink.
Mellém csúszott, s ujjait a billentyűkre helyezte, majd azokon járt ékes táncot, miközben Chris lelkeim húrjait pengette a dalukkal.
- Sajnos még nincs kész. - mosolygott rám. - Dolgozzunk!
Dalokat írtunk, míg Rebecca egy régi szép emlékekhez fűződő játékra invitált minket.
De mivel az utolsó szó felhívta a figyelmemet, el kezdtem sprintelni ki a szobából, a kislány után. Miután Cathy is leért, Zack tett egy "ajánlatot".
Én csak néztem tátott szájjal, majd a sereg után kiáltottam:
- És milyen alapon vagyok én a hunyó? Úgy is megtalállak!- mondtam nevetve.
Kezeinket egymáshoz támasztottuk a drágánkkal, s egymásnak szembe dőlve számolni kezdtünk.
El is indultunk keresni, én az alsó szintre. Minden szobát végignéztem alaposan, minden kis részletre figyeltem, hisz ez csak egy varázsbújócska volt, mágusokkal.

***

Visszatérve Cathyhez, magam mögött húzva Ricket, Cathy bátyját boldogan újságoltam:
- Na igen, én is szerencsével jártam. Majdnem elmentem mellette, de aztán meglepődtem, mert egy üres váza csak nem tüsszent, nem?- nevettem fel.
Utunkat együtt folytattuk, egyenesen a konyhába. Egy ismeretlen alakot pillantottunk meg, összenéztünk, de később azt kívántam bárcsak ne kellett volna megtudnom ki volt a fekete ruhás alak.
Cornelia Errison volt az, az a lány aki a legmocskosabb lény volt a Földön, plusz egy ringyó.
Miután Cathy megrázott, tudtam, hogy ő mit gondol, ugyanazt mint én: ELLENSÉG.
Próbáltam illedelmességet erőltetni magamra, a jelenlévők miatt, de nehéz volt, ahogy a nevemet kimondta, s ahogy rám nézett:
- Ááá, Cornelia- sziszegtem mosolyogva.- Hát még én, hogy örülök, képzelheted mennyire hiányoztál azon óráimban, amikor harapós rágcsákat akartam dugni EGYES személyek pólója alá- mondtam végül elkomorodott arckifejezéssel.
Kikerekedett szemekkel hallgattam Shelby néni beszámolóját.
- Meghalt? Talán a kis fekete volt a tette.. Micsoda, az én Zackhym? Mi a fészkes fenéért... Te magasságos Merlin..- dühöngtem magamban, ő pedig kedves arcot vágott.
Aztán már földbegyökerezett a lábam, amikor az a gondolat merült fel, hogy a Drágaság velünk tartson. Cathy rángatott ki, aki szintén majd fel forrt.
Meg sem bírtam szólalni, de robbanás közel voltam. Leah lefújta a játékot, s felmentünk beszélgetni a szobájába.
- Fúúú- fújtam ki hosszan a levegőt.- Ez nem lehet igaz! Azt hittem ott fojtom meg. És még az az ártatlan kép is.. De egyáltalán mi köze Zackyhez?- féltékenység futott át rajtam, s igazán ebédig sem sikerült igazán lenyugodnom.
Míg Cathy anyja a lányával beszélt, én a szobánkba lépdeltem, azon dühítve magam, ahogy az ebédnél viselkedett az a Kisss....
Azon gondolkodtam, hogy beszélnem kellene Zackkel, amikor a dühödt érzelmeim okozója megszólalt a vállam felett.
- Mi volt ez a jelenet, amikor megérkeztem? Én nem tettem ellened semmit, mert nem vagyok egy szörny- játszotta az angyalt, én pedig a szobánk ajtajára eresztettem a kezem, s azon engedtem ki a dühömet.
- Ártatlannak akarsz látszani, édesem? Kétlem, hogy az lennél, de tudd, egy szavamba kerül és elhúzhatsz innen!
Gúnyosan felkacagott.
- Akkor miért nem teszed nyuszi? Óóó, és Zack. Hallottam együtt vagytok, de csak hogy tudd, közte és köztem több van mint...
Ne fejezte be a mondatot, mert elvonult a folyosón Rebbecca, akit Cornelia átkarolt, s bájosan kezdett csevegni vele. Tudtam mit akart, megszerettetni magát mindenkivel.
Dühösen léptem be a szobába, belebokszoltam a párnámba, de csak az segített amikor Cathynek elmondhattam a történteket...

***

Vacsora után mályvacukrot sütöttünk. A táncoló tűz körül ültünk, én Zack karjaiban. Nemsokkal távolabb tőlünk Cornelia foglalt helyett, s dühös tekintetével üldözött engem. De én jót mosolyogtam rajta, s még jobban odabújtam Danielhez, mire ő felkacagott.
Míg Zack egy kicsit elment mályvacukorért, Pure odahajolt hozzám, s épp biztatott volna, amikor egy baljós eseményre figyelmeztetett:
Cornelia megpróbált rámászni a pasimra. Feldühödtem, de figyeltem Cathy szavaira. Zsebeimből pár sötéten csillogó bogarat húztam ki, amelyek szárnyra kaptak, egyenesen Corneliára, aki irtózott a bogaraktól.
Én és Cat pacsiztunk és kacagtunk, még Zack is mosolyogva zárt vissza az ölelésébe.

***

Hosszú ideig trécseltünk a tábortűz körül, de túl későre járt, s elmentünk lefeküdni. Ám ez nem ment ilyen könnyen, mert hajnalig beszélgettünk Cattel. Imádtam (L)